Dr. Schenzl Guido: A magnettkus lehajlás (inclinatio) megméréséről (Értekezések a természettudományok köréből, 1/5., 1867)
A MAGNETIKUS LEHAJLÁS (INCLINATIO) MEGMÉRÉSÉRŐL. SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS DR. SCHENZL GUIDO LEV. TAGTÓL, AZ AKAD. MAG .GETO-METEOROLOGIAI ÉSZLELDE VEZETŐJÉTŐL. (Olvastatott az 1867. jul. 8-diki ülésben.) Azon körülmény, hogy a Magyar Akadémia műszer - gyűjteménye a göttingai Meyerstein M. jeles műhelyéből származó inklinatorummal szaporodott, szolgáltat okot, hogy a rendszereket, melyek szerint ezen delejes elem számszerűit meghatározható, s az e czélra kigondolt készülékeket röviden megismertessem. Ezen felül megjegyzem, hogy ezen értekezés kiegészítő részét képezi azon jelentésemnek, melyet a tek. Akadémia elfogadni méltóztatott, és „a földdelejesség kézikönyve“ czím alatt közzé tenni szándékozik. A felfedezések történetében Normann Róbertet, angol compass-készítőt Ratcliffban idézik mint legelsőt, aki ügyelmetessé lön azon tüneményre, hogy a jól kisimított delejtű éjszaki sarkával lefelé mozdul, s ezen tüneményt figyelemmel kisérvén, annak szabatosabb meghatározására az első műszert készítette. — 1576-ik évben szerinte, kit Gilbert „naula peritus et ingeniosus artifexnek“ nevez, a delejta lehajlása a látkör felé Londonban 71° 50 percznyi volt. Ferrarai Cabaeus Miklós, jezsuita, 54 évvel később megjelent ,,Philosophia magnetica“ czímű munkájában leír egy ily műszert, amely az eredetitől kevéssé lehete különböző.*