Heller Ágost: A XIX. század physikai kutatásának mozgató eszméiről (Értekezések a természettudományok köréből, 18/3., 1888)
2 HELLER ÁGOST, a korszakban, midőn Európa emberisége a mindenünnen özönlő néptömegekkel felfrissült, magával hozta, hogy a tudományos törekvések évszázadokig tartó pangása állott be. Ily módon a szagirai nagy gondolkodónak, Aristotelesnek, tudományrendszere , a scholasticismus békává lett az emberiség kutató szellemére nézve, oly bilincscsé, melyet az emberi ész elvégre is lerázott magáról. A történelem számtalan ízben megmutatja, miszerint az emberek meggyőződésekért, eszmékért képesek vérengző háborút viselni. Ily elkeseredett harcz volt az, melyet az állam és egyház auctoritása támogatta scholastikus philosophia ellen kellett az újabb gondolkodás férfiainak viselniük. Nem csoda, hogy az egymás ellen törő vélemények tusájába mindenféle emberi szenvedélyek vegyültek, hogy a kárhoztatott tannal annak hirdetőjét is iparkodtak megsemmisíteni, de másrészt meg fogjuk érteni, ha azt tapasztaljuk, miszerint az új irány hívei a scholastikus philosophiát gúny tárgyává teszik és gyűlölettel és megvetéssel illetik annak alkotóját is. Pedig mégis ő : Aristoteles a rendszeres tudományoknak, s ekképen a természettudományoknak is megalapítója, és ma, midőn a szenvedélyek lecsillapultak, kezdik ismét elfogulatlanul méltatni a világrendszerről nyújtott ama képet, melylyel Platon tanítványa az egész tüneményvilágot ábrázolni akarta. A középkor az ókor legműveltebb népei tudásának gyenge visszfényét, amint ezt nagy részt az arabs tudományos irodalom médiumán keresztül bírta, mint valami isteni, drága kincs gyanánt őrizte. Nem is csoda, hogy Aristoteles következetes kosmikus rendszere nagy befolyással lehetett azokra, kik fegyverek vagy zsoltárok között nevelkedvén, a gondolkodásnak itt látták először teljesen befejezett rendszerét. Nem lehet szándékom, hogy előadjam, miben állott a scholastikus philosophiának a physikára vonatkozó része, csak annyit kívánok itt felemlíteni, hogy az Aristoteles-féle, a természetiekre vonatkozó nézet a következő főtényezőkből áll, melyek egymás között a legszorosabb összefüggésben vannak: a világrendszer elrendezéséből, mely a Ptolemaeos-féle feltevésben talált szigorú kifejezésre, az elemek tanából (azaz a négy földi elem és a Hold feletti világtestek anyaga, az icther vagyis «quinta essentia», az ötödik elem) és végül a mozgások tanából, vagyis a