Zimányi Károly: A kőzetalkotó ásványok fő fénytörési együtthatói nátriumvénynél (Értekezések a természettudományok köréből, 23/2., 1893)

ÉRTEKEZÉSEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A III. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL SZERKESZTI SZABÓ JÓZSEF _________OSZT­AT­.YTI­TKAR. /ГуЕАСАРЕМТА* \ V könyvtára­i A kőtetalkotó asyánytik-fö fénytörési együtthatói nátrium-fénynél. Z I­mányi Károl­y-tól. (Mint Vitéz-pályamunka.) (3 tábla rajzzal és 2 táblázattal.) Bevezetés. Az ásványok fénytörési viszonyai épen olyan jelleg­­zők azok ismeretére, mint bármely más physikai sajátság. Azok segélyével, illetőleg a tőlü­k függő más ppt. tünemé­nyekből a vékony kőzetcsiszolatokban felismerhetjük az egyes elegyrészeket. Hogy aránylag oly kevés ásványnak ismerjük pontosan törési együtthatóit, annak okát részint azok ritkasá­gának kell tulajdonítanunk, részint hogy az ilynemű vizsgá­latokhoz sokszor szükséges előkészítést maga az anyag ter­mészete nem engedi meg (pl. Realgáz, Talk). Az ásványok tér, együtthatóinak meghatározása több­féle módon történhetik ; az egyiknek előnye a nagyobb pon­tosságban, a másiké talán ennek rovására az egyszerűség­ben és a gyorsabb eredményben rejlik. Sokszor már maga a vizsgálandó anyag jelöli meg az alkalmas módszert, s ilyenkor nem ritkán a kevésbbé pontosabbat kell választa­nunk. A Tridymit tör. együtthatóit hiában akarnánk orien­tált prismával megállapítani, sőt az Enstatitból is bajos az e czélra eléggé átlátszó és nagy kristályokat kapni. M. T. AK. ÉRT. A TERMÉSZEI TUD. KÖRÉBŐL 1893. XXIII. , 2. SZ. 1

Next