Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 4. (1941)

Zsirai Miklós: Teleki Pál emlékezete

ÉSZAKI ROKONAINK IV. KÖTET BUDAPEST 1941 MÁJUS TELEKI PÁL EMLÉKEZETE A nemzet eltemette nagy halottját... Eltemette tudo­mányosságunknak egyik világszerte nagyrabecsült büszkesé­gét, a tisztalelkű, egészséges testű magyar ifjúság nevelésé­nek apostolát, a trianoni bűnök jóvátételéért küzdő sereg egyik hivatott vezérét, az államépítő és nemzetnevelő állam­­­férfiút, a magyar sorsnak a világrengés döbbenetében is ke­ménykezű irányítóját. Eltemettük, elsirattuk, mert jól tud­juk, hogy életével, halálával elemi jogainkat, nemzeti becsü­letünket, jövendőnket igyekezett biztosítani. Ám nekünk, a néprokonsági eszme szerény szolgáinak még különleges egyéni okunk is van a gyászra. Teleki sohasem foglalkozott összehasonlító finnugor nyelvészettel, a finnugorság népi hagyományainak és törté­neti viszontagságainak szakszerű kutatására sem volt mód­ja, mégis megbecsülhetetlen szolgálatokat tett ügyünknek. A tények és összefüggések tiszta logikája terelte rá fi­gyelmét rokoni kapcsolatainkra. „Mi a magyar egyéniség titka? — Honnét hoztuk azokat a népi erőket, faji erényeket, amelyek a környező idegen néptenger évezredes hullámveré­sében is biztosították fennmaradásunkat, szerves fejlődésün­ket?"4 — Aki feleletet keres ezekre a sokat hánytorgatott kényes kérdésekre, annak előbb-utóbb az eredetre, a testvér­­népekre kell szegeznie fürkésző tekintetét. Teleki mohó türel­metlenséggel kutatta és meg is találta a helyes feleletet. Fel­üdült, megilletődött, szinte izzóvá hevült, amikor rokonaink sorsáról, élet-halál tusájának esélyeiről olvasott, elmélkedett, beszélt. Mennyi meglepően közös vonás villant meg, milyen mély tanulságok nyitgdoztak ki szomjas magyar szeme előtt! Hangsúlyozta is, hogy végzetes tévedés áldozatai azok.

Next