Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 6. (1942)
Szentmiklósi Szabó György: A Magyar-Finn Társaság és a finnországi néprokonsági társaságok között létesített együttműködési egyezmény jelentősége
ÉSZAKI ROKONAINK VI. KÖTET BUDAPEST 1942 JUNIUS A Magyar-Finn Társaság és a finnországi néprokonsági társaságok között létesített együttműködési egyezmény jelentősége. Irta: szentmiklósi Szabó György, Magyarország helsinkii követe. A jelentés, amelyet a finn kormány f. év március 11-én 1941. évi működéséről a helsinkii parlament elé terjesztett, külpolitikai részében megállapítja, hogy »Magyarországgal a testvérnépeket összekötő hagyományos barátság kimélyült« a múlt évben. A közös fronton közös ellenség ellen vívott küzdelem megpecsételte és kimélyítette az együvétartozás érzését a finn és magyar nép között. Kifejezésre jutott ez azokban a táviratokban is, amelyeket Finnország és Magyarország államfői egymással váltottak, amikor országaik a támadó ellenség ellen fegyvert ragadtak. De hogy a finnek és a magyarok valóban élő tudatában vannak annak, hogy testvérnépek és hogy a két nép között hagyományossá vált a barátság, az a kormányok hivatalos politikáján kívül eredménye annak a társadalmi munkának is, amelyet a néprokonságot ápoló társaságok széles körökben évek óta kifejtenek. Finnországban igen nagy a szerepe a társadalmi egyesületekneka közszellem és közvélemény kialakításában. Négy társaság tevékenysége irányul itt a finn-ugor népeket, illetve a finn és magyar népet összekötő kapcsolatok ápolására és kimélyítésére. Amikor ezek a társaságok 1941 november 15-én együttműködési egyezményt kötöttek a budapesti Magyar-Finn Társasággal, szervezett összefogásuk növelte gyakorlati tartalmát a Magyarország és Finnország kormányai által 1937-ben kötött kulturális egyezménynek, amely hivatalos keretet adott a két testvérnemzet kulturális kapcsolatai kiépítésének. A kezdeményezők valóban hasznos munkát végeztek. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA