Esztétikai Szemle 7. (1941)
1941 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Wälder Gyula: A történelmi stílusok érvényesülése a modern építészetben
2 nem belső tartalomnak kifejezője, sőt hangsúlyozója legyen. A stílusok kifejlődése így ment végbe az idők folyamán, éppen azért engedtessék meg, hogy történelmi áttekintést végezzünk és egy kis sétát tegyünk az építészet történetében. Elsősorban figyeljük meg az anyag és a statikai erők által involált szerkezetek szerepét az építészeti stílusokkialakulásában. Az Ókor fő építési anyagai: a fa, a kő, a szárított és az égetett tégla. A legrégibb emberi tartózkodásra szolgáló terek a barlangok voltak, melyeknek a nyílásait kőlapokkal vagy egymásra rakott kövekből készült falakkal zárták el. Egészen bizonyos, hogy a falazás készítése régebbi keletű, mint a faépíkezés. Mert a kődarabok a természettel rendelkezésre álltak, azokat csak az építkezés helyére gördíteni vagy cipelni kellett. Csak a vágó és faragó eszközök fejlődésével lehetett a faépítkezésre a függélyes és vízszintes gömbfák, illetve gerendák használatára áttérni. A faépítkezés vázas építkezés volt, amikor is a váz közeit vesszőfonatokkal töltötték ki, ezeket a vesszőfonatokat azután besározták később vályogfalakkal helyettesítették őket. Az eszközök további fejlődése adott azután módot a kőfejtésre és a kőfalazási technikák kialakulására és tágabb, szélesebb körű alkalmazására, így már nagyon korán két szerkezeti forma alakult ki, a vázas és a tömör építkezés, amelyek azután sokszor, mondhatnék legtöbbször, kapcsolódnak egymással vagy legalább is egymás mellett megtalálhatók. Ennek a két szerkezeti elvnek küzdelmét vagy, talán helyesebben váltakozásait figyelhetjük meg az építészet egész történetének folyamán. Az Egyiptomiak piramisai, mastabái hahatározottan tömör és tömb építmények voltak. Ugyanakkor a lakóházak fából és vázas építményként készültek A fa romlandósága, a kőfejtés és megmunkálás fejlődése, a remek kőanyag jelenléte, a kőépítkezés kialakulásai mozdította elő, amelybe belevitték a faszerkezet vázasságának előnyeit, így formálódtak ki a szabadtámaszok, oszlopok és pillérek és felettük az áthidaló kőgerendák és kőlapmennyezetek. Az egyptomi oszlop sohasem tagadja meg növényi származását, talán az egyetlen úgynevezett protodor oszlop az az egyptomi szabad támasz, ahol a kőanyagszerűség győzedelmeskedett. Evvel szemben a gerenda teljesn kőszerű, kőszerűbb a görög gerendázatoknál is. Az áthidalások kőből való készítése hozta magával a fesztávotok