Esztétikai Szemle 9. (1943)
1943 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Endre: Az esztétikum és a tárgyak viszonya
AZ ESZTÉTIKUM ÉS A TÁRGYAK VISZONYA Irta: Kovács Endre Az esztétikai funkciónak fontos helye van mind az egyén, mind a társadalom életében. A művészettel közvetlen kapcsolatban élő emberek köre ugyan erősen korlátozott egyrészt az esztétikai érzék ritkasága következtében, vagy legalábbis az esetek jórészében a művészet egy-egy ágára való korlátozódása miatt, — másrészt a szociális tagozódás folytán (egyes társadalmi rétegek számára csak kis mértékben van adva az esztétikai nevelés vagy a művészi alkotások élvezete), mégis azt mondhatjuk, hogy a művészet a maga megnyilvánulásainak következményeivel olyan egyéneket is érint, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk vele, (lásd a költészet hatását a nyelvrendszer fejlődésére). Ezenkívül az esztétikai funkció sokkal szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint maga a művészet. Bármilyen tárgy és bármilyen történés (akár természeti, akár emberi tevékenység) hordozója lehet az esztétikai funkciónak. Ez az állításunk nem jelent paneszteticizmust, mivel: 1. csupán általános lehetőséget fejez ki s nem az esztétikai funkció szükségszerűségét, 2. nem ítéltünk oda az esztétikai funkciónak vezető szerepet az adott jelenségek egyéb funkciói közt az esztétikai funkció egész területére nézve, 3. nincs szó az esztétikai funkciónak más funkcióval való összekeveréséről, vagy egy olyan felfogásról, mely ezeket a többi funkciókat az esztétikai funkció változataiként tekintené. Azt a nézetet valljuk, hogy nincsenek szilárd határok az esztétikai és az esztétikán kívüli terület közt. Nincsenek tárgyak és történések, amelyek lényegükre és egész berendezésükre nézve tekintetnélkül az időre, a helyre és az értékelő személyére, hordozói volnának az esztétikai funkciónak és ismét mások, melyek ugyancsak reális berendezkedésük, természetük folytán ki lennének zárva az esztétikai funkció hatásköréből. Az első pillantásra talán túlzottnak látszik ez az állítás. A dolgoknak és folyamatoknak számos olyan esetét lehetne vele szemben felhozni, melyek látszólag teljesen alkalmatlanok arra a szerepre, hogy esztétikai funkció hordozói legyenek (például néhány fiziológiai alapművelet, mint a lélekzés, vagy a teljesen elvont gondolati folyamatok) és fordítva, hivatkozni lehetne olyan jelenségekre, melyek szinte más szerkezetükkel esztétikai hatásra vannak megalkotva, mint amilyenek a művészeti termékek. A modern művészet a naturalizmussal kezdődően témaválasztásánál a való életnek úgyszólván egyetlen területét sem zárja ki, s mint ahogy a kubizmusnál és a vele rokon irányoknál láttuk, nem nagyon válogatós sem a tárgy, sem a technika megválogatásában. Úgyszintén a modern esztétika is közismerten nagy súlyt helyez az esztétikai terület minél szélesebbre való tágítására. (J. M. Guyau, M. Dessoir és isko- 3