Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-08-01 / 29. szám
Megjelenik havonkint négyszer, minden hó 1-, 8-, 16- és 24-ik napján. Előfizetési díj : Egész évre .... 8 frt. Fél évre .................4 frt. Évnegyedre .... 2 frt. FIGYELŐ. Irodalmi és szépművészeti lap. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS.1 . Szerkesztő lakása: Magyar utca 37. szám, I. emelet. -‚■&»Kiadó-hivatal: Aigner L. könyvkereskedésében, váci utca 18. I ÉVFOLYAM. PEST, 1871. AUGUSTUS 1. 29. SZÁM. A REALISMUS JOGOSULTSÁGA A FESTÉSZETBEN. A modern festészet ismét a természet utánzásának elvét tűzte céljául. Az akadémiák modelljei, természet után rajzolt tájképek, a photographia s más eszközök segélyével nyert részletesebb tanulmányozhatás, vagy mondjuk ki egy szóval, korunk egész iránya erre vezette s vezeti a művészetet. A komoly gondolkodó előtt méltán felmerülhet a kétely, vájjon ez irány bírhat-e jogosultsággal átalában, s ha igen, nincs-e kitéve a veszélynek, hogy alanti naturalizmusba sülyed ? Bármily nagy legyen is Rembrandt genialitása, a realistikus irány nem mutathat fel Raphaelt, Michelangelot és Leonardo da Vincit, s hogy a mai tiszta színkeveréket ellmellőzzem, a nápolyi és hollandi festész-iskola száz meg száz példát mutathat fel, mint jut ez irány még tehetségesebb művészeknél is azon fokra, hol a művészet egyátalában megszűnik. S mégis nem a korszellemben rejlik-e, hogy a stylistikus irány, legyen az bár egy Overbeck vagy Frührich ecsete, mindenkor bizonyos hidegséget kelt fel bennünk, és nem a történelem múlhatatlan következménye-e, hogy a Giotto é s Fieselek kora óta a realismus mindinkább nagyobb tért nyer. Nekem is, ki mind tanulmányaimnál, mind kedély-irányzatomnál fogva az idealismus terjesztőihez tartozom, haboznom kell annak jogosultsága felett napjainkban. Az idealismus és realismus szavak mindenütt alkalmaztatnak s ezért jelentéseikben igen zavartak lettek. Ha a stylisticus festészeti irány hivei mindent megtagadnak az idealismustól, melynek tárgya nem szent vagy heroicus, ha másrészről a naturalisták csak a természet pontos utánzásában látják a realismus jelentőségét , úgy ez irányok egyikét sem ismerhetem el, mert a művészetben — Cornelius szerint — a természet az anya, a genie az atya, akármely irányban alkalmazzuk is. A szigorú műbirálónak Fiesole technikáját, Michelangelo önkényszerűségeit tehetségeik méltó bámulata dacára is csak oly joga van megróvni, mint Denner, Breughel eszmétlenségét, dacára tagadhatlanul ügyes technikásoknak, míg Dürer, és — hogy a legújabbak közül is említsek egyet. — Gallait műveitől tagadhatlan hiányaik dacára sem fogja senki a művésziességet megtagadni. Én — bármily feltűnőnek látszik is első tekintetre e meghatározás — a realismus alatt a festészetben a kifejezés részleteire fordított nagyobb gondot értem, ellentétben azon idealizmussal, mely az eszme egészére fordítja erejét. Eszmének ugyanis minden művészeti műben szükségkép lennie kell, s hogy a mű tárgya a természetből vagy történelemből van véve, azt csak azok tekinthetik osztályozó tekintélynek, kik a középkori eszmék s hegeli bölcsészet befolyása alatt a magasztost csak a bibliai s harcias tárgyakban keresték. Aki Poussaint s Ruysdaelt, s igy Landseert, Rethelt idealistáknak nem tartja, s ezek ellenében hajlandó Kaulbachot, vagy ha épen tetszik, Corregiót s Rubenst is annak nevezni, az olyan bizonynyal nem sokat gondolkodott a festészet elmélete felől. Igen természetes, hogy fennebbi meghatározásom szerint a realismus határozott előnynyel bír az idealismus felett, s e tekintetben elismerem, hogy sikerdús idealisticus festő csak kitűnő tehetség lehet, míg a minorum gentium, akik az újabb düsseldorfi szenteskedőkkel „az idealismus nevében”, nemcsak a meztelen alakok, de sőt az angyali üdvözletben a liliom bimporai ellen is tiltakoznak, valódi nevetség tárgyaivá lesznek. Azonban e tagadhatlan hátrány dacára, ki nem ismeri el, hogy műveit kedélyre a legtökéletesebb technicájú realisticus mű sem tehet oly hatást, mint egy nagyszerű eszme megtestesítése ; sőt hogy a finomabb kebel, mely az ügyesen rajzolt hollandi mészárszékektől undorral fordul el, a realisticus irányzatot hajlandó Tartalom. A realismus jogosultsága a festészetben. György Aladár. — A magyar rege-világ. P. Szathmáry Károly. — Swift és Pope leveleikben. Láncy Gyula. — Lapszemle. Aristides. — Válasz Aristidesnek. Ábrányi Emil. — Júniusi éj. Endrődi Sándor. — A tűz előtt. Tors Kálmán. — Irodalom és művészet.