Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)

1871-08-01 / 29. szám

Megjelenik havonkint négyszer, minden hó 1-, 8-, 16- és 24-ik napján. Előfizetési díj : Egész évre .... 8 frt. Fél évre .................4 frt. Évnegyedre .... 2 frt. FIGYELŐ. Irodalmi és szépművészeti lap. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS.1 . Szerkesztő lakása: Magyar­ utca 37. szám, I. emelet. -‚■&»­Kiadó-hivatal: Aigner L. könyvkeres­kedésében, váci­ utca 18. I ÉVFOLYAM. PEST, 1871. AUGUSTUS 1. 29. SZÁM. A REALISMUS JOGOSULTSÁGA A FESTÉSZETBEN. A modern festészet ismét a természet utánzásának elvét tűzte céljául. Az akadémiák modelljei, természet után rajzolt tájképek, a photographia s más eszközök segélyével nyert részletesebb tanulmányozhatás, vagy mondjuk ki egy szóval, korunk egész iránya erre ve­zette s vezeti a művészetet. A komoly gondolkodó előtt méltán fel­merülhet a kétely, vájjon ez irány bírhat-e jo­gosultsággal átalában, s ha igen, nincs-e kitéve a veszélynek, hogy alanti naturalizmusba sü­­lyed ? Bármily nagy legyen is Rembrandt ge­­nialitása, a realistikus irány nem mutathat fel Raphaelt, Michelangelot és Leonardo da Vincit, s hogy a mai tiszta színkeveréket ellmellőzzem, a nápolyi és hollandi festész-iskola száz meg száz példát mutathat fel, mint jut ez irány még tehetségesebb művészeknél is azon fokra, hol a művészet egyátalában megszűnik. S mégis nem a korszellemben rejlik-e, hogy a stylisti­­kus irány, legyen az bár egy Overbeck vagy Frührich ecsete, mindenkor bizonyos hidegsé­get kelt fel bennünk, és nem a történelem múl­hatatlan következménye-e, hogy a Giotto é s Fieselek kora óta a realismus mindinkább na­gyobb tért nyer. Nekem is, ki mind tanulmányaim­nál, mind kedély-irányzatomnál fogva az idea­­lismus terjesztőihez tartozom, haboznom kell annak jogosultsága felett napjainkban. Az idealismus és realismus szavak minde­nütt alkalmaztatnak s ezért jelentéseikben igen zavartak lettek. Ha a stylisticus festészeti irány hivei mindent megtagadnak az idealismustól, melynek tárgya nem szent vagy heroicus, ha másrészről a naturalisták csak a természet pontos utánzásában látják a realismus jelentő­ségét , úgy ez irányok egyikét sem ismerhetem el, mert a művészetben — Cornelius szerint — a természet az anya, a genie az atya, akármely irányban alkalmazzuk is. A szigorú műbiráló­­nak Fiesole technikáját, Michelangelo önkény­­szerűségeit tehetségeik méltó bámulata dacára is csak oly joga van megróvni, mint Denner, Breughel eszmétlenségét, dacára tagadhatlanul ügyes technikásoknak, míg Dürer, és — hogy a legújabbak közül is említsek egyet. — Gallait mű­veitől tagadhatlan hiányaik dacára sem fogja senki a művésziességet megtagadni. Én — bár­mily feltűnőnek látszik is első tekintetre e meg­határozás — a realismus alatt a festészetben a kifejezés részleteire fordított nagyobb gondot értem, ellentétben azon idealizmussal, mely az eszme egészére fordítja erejét. Eszmének ugyanis minden művészeti műben szükségkép lennie kell, s hogy a mű tárgya a természetből vagy történelemből van véve, azt csak azok tekint­hetik osztályozó tekintélynek, kik a középkori eszmék s hegeli bölcsészet befolyása alatt a magasztost csak a bibliai s harcias tárgyakban keresték. A­ki Poussaint s Ruysdaelt, s igy Landseert, Rethelt idealistáknak nem tartja, s ezek ellenében hajlandó Kaulbachot, vagy ha épen tetszik, Corregiót s Rubenst is annak nevezni, az olyan bizonynyal nem sokat gon­dolkodott a festészet elmélete felől. Igen természetes, hogy fennebbi meghatá­rozásom szerint a realismus határozott előnynyel bír az idealismus felett, s e tekintetben elismerem, hogy sikerdús idealisticus festő csak kitűnő te­hetség lehet, míg a minorum gentium, a­kik az újabb düsseldorfi szenteskedőkkel „az idealis­mus nevében”,­ nemcsak a meztelen alakok, de sőt az angyali üdvözletben a liliom bimporai ellen is tiltakoznak, valódi nevetség tárgyaivá lesznek. Azonban e tagadhatlan hátrány dacára, ki nem ismeri el, hogy műveit kedélyre a leg­tökéletesebb technicájú realisticus mű sem te­het oly hatást, mint egy nagyszerű eszme meg­testesítése ; sőt hogy a finomabb kebel, mely az ügyesen rajzolt hollandi mészárszékektől undor­ral fordul el, a realisticus irányzatot hajlandó Tartalom. A realismus jogosultsága a festészetben. György Aladár. — A magyar rege-világ. P. Szathmáry Károly. — Swift és Pope leveleikben. Láncy Gyula. — Lapszemle. Aristides. — Válasz Aristi­­desnek. Ábrányi Emil. — Júniusi éj. Endrődi Sándor. — A tűz előtt. Tors Kálmán. — Irodalom és művészet.

Next