Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-23 / 21. szám
MEGJELENIK, minden VASÁRNAP. Elöltetési dij: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 „ Évnegyedre . 2 FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAKA TAMÁS. V. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1875. MÁJUS 23. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadó-hivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, 21. SZÁM. TARTALOM: A zeneakadémiáról, tekintettel zeneirodalmunkra. Vajda Viktor. — Egy hindu költőnő. Tors Kálmán. — Hazai irodalom. — Német irodalom. — Angol irodalom. Cs. J. — Sziniszemle. — Rövid szemle. A ZENEAKADÉMIÁRÓL, tekintettel zeneirodalmunkra. 1. Átmeneti korszakot élünk. Mindenki érzi, hogy ez így nem maradhat többé, s e tudat benyomása alatt szabadulni igyekszik a kortól, mely valami épületesebb dolgot méhében nem hord. Innen az a lázas sietség, s e sietségben az aránytalanság, mely a mai emberek sáfárkodását jellemzi, s nagyobbára mindent a gyarlóság vagy legalább is a tökéletlenség bélyegével bocsát el magától. De hogy viszonyaink jobbra forduljanak, nem elég a megnyugvás, a renyhék és tétlenek e vezérszava; szükség, hogy a dolgok lényegét higgadtan vizsgáljuk és minden szakban, a művelődés minden ágában, az ipar, művészet, tudomány terén ha nem is új vívmányokra törekedjünk, ami egyelőre úgy is túlhaladná igyekezetünket,legalább kijelöljük az álláspontot, melyet elfoglalunk, kimutassuk a fogyatkozásokat, melyek haladásunkat gátolják, s mindezek alapján a teendőket, melyek ránk legközelebb várakoznak, minél pontosabban meghatározzuk. A zeneművészet fontos tényező napjainkban; elmondhatni, hogy a zene a mai kor legkedvesebb művészete, mely társait már-már elnyeléssel, hanem ha háttérbe szorítással fenyegeti. Álljon bármiként a dolog, annyi bizonyos, hogy a jelenkor izgatott gyermeke legkivált a zenében keres és talál élvezetet. Valóban a zeneművészet oly jelentőségre vergődött, hogy nemzeti szempontból is figyelmet érdemel, s bátran állíthatjuk, miként itt nem csupán aesthetikai tényezőt nyerünk, hanem egyszersmind oly dologra tehetünk szert, mely némi részben még nyelvünk terjedésének eszközévé nőheti ki magát, vagy legroszabb esetben az idegen elemek betolulásának vághatja be útját, s ez nem megvetendő eredmény. Azért tehát örömmel üdvözöljük a zeneakadémia felállítását. Ez intézet előtt nagy jövő áll, ha főleg szolgálatába szegődnek ama szép emeltyűk, mik nélkül annak még csak létjogot sem mernénk adni. Ilyenek a nemzeti szellem, a küléletre irányzott gyakorlatiság s minden előtt a zeneirodalom. Mielőtt tehát a zeneakadémia tulajdonképeni hatásköréről szólnánk, mondjunk valamit a zeneirodalomról. De vájjon jogosult-e kivonatunk egy magyar s nem is a magyar zeneirodalom iránt, s ha igen, mily fokban ? Hiszen erre nézve legegyszerűbb azonnal kijelentenünk, hogy komolyabb értelemben vett műzenénk, mely a zeneirodalom számára anyagot szolgáltatna, a legújabb kor vívmánya s csekély, nagyon csekély ama művészeink és zeneszerzőink száma, kik méltó és kedvenc tárgyát képezhetnék! Íme a zeneirodalom elméleti és történeti, illetőleg életrajzi két tényezője, melyek külön szempont alá esnek. Az életrajzi tényezőt illetőleg az átalános irodalom terén is, tehát ott, hol több irányban már figyelemre s részben világra szóló eredményekkel dicsekedhetik hazánk, szegények vagyunk s alig mutathatunk fel valamit; tehát ne keressük ezt a zeneirodalomban, hol ilyesmire még alig kínálkozott alkalom. Ám a másik tényezőt, az elméleti váci utca 18. szám.