Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

MEGJELENIK, minden VASÁRNAP. Elölt­etési dij: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 „ Évnegyedre . 2 FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAKA TAMÁS. V. ÉVFOLYAM. BUDA­PEST, 1875. MÁJUS 23. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadó-hivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, 21. SZÁM. TARTALOM: A zeneakadémiáról, tekintettel zeneirodal­munkra. Vajda Viktor. — Egy hindu költőnő. Tors Kálmán. — Hazai irodalom. — Német irodalom. — Angol irodalom. Cs. J. — Sziniszemle. — Rövid szemle. A ZENEAKADÉMIÁRÓL, tekintettel zeneirodalmunkra. 1. Átmeneti korszakot élünk. Mindenki érzi, hogy ez így nem ma­radhat többé, s e tudat benyomása alatt szabadulni igyekszik a kortól, mely va­lami épületesebb dolgot méhében nem hord. Innen az a lázas sietség, s e sietség­ben az aránytalanság, mely a mai emberek sáfárkodását jellemzi, s nagyobbára mindent a gyarlóság vagy legalább is a tökéletlenség bélyegével bocsát el magától. De hogy viszonyaink jobbra forduljanak, nem elég a megnyugvás, a renyhék és tét­lenek e vezérszava; szükség, hogy a dolgok lényegét higgadtan vizsgáljuk és minden szak­ban, a művelődés minden ágában, az ipar, művészet, tudomány terén ha nem is új vív­­mányokra törekedjünk, a­mi egyelőre úgy is túlhaladná igyekezetünket,­legalább kijelöljük az álláspontot, melyet elfoglalunk, kimutas­suk a fogyatkozásokat, melyek haladásunkat gátolják, s mindezek alapján a teendőket, melyek ránk legközelebb várakoznak, minél pontosabban meghatározzuk. A zeneművészet fontos tényező nap­jainkban; elmondhatni, hogy a zene a mai kor legkedvesebb művészete, mely társait már-már elnyeléssel, hanem ha háttérbe szorí­tással fenyegeti. Álljon bármiként a dolog, annyi bizonyos, hogy a jelenkor izgatott gyer­meke legkivált a zenében keres és talál él­vezetet. Valóban a zeneművészet oly jelen­tőségre vergődött, hogy nemzeti szempontból is figyelmet érdemel, s bátran állíthatjuk, miként itt nem csupán aesthetikai tényezőt nyerünk, hanem egyszersmind oly dologra tehetünk szert, mely némi részben még nyel­vünk terjedésének eszközévé nőheti ki magát, vagy legroszabb esetben az idegen elemek betolulásának vághatja be útját, s ez nem megvetendő eredmény. Azért tehát örömmel üdvözöljük a zeneakadémia felállítását. Ez intézet előtt nagy jövő áll, ha főleg szolgá­latába szegődnek ama szép emeltyűk, mik nélkül annak még csak létjogot sem mernénk adni. Ilyenek a nemzeti szellem, a küléletre irányzott gyakorlatiság s minden előtt a zene­­irodalom. Mielőtt tehát a zeneakadémia tu­­lajdonképeni hatásköréről szólnánk, mondjunk valamit a zeneirodalomról. De vájjon jogo­sult-e kivonatunk egy magyar s nem is a magyar zeneirodalom iránt, s ha igen, mily fokban ? Hiszen erre nézve legegyszerűbb azon­nal kijelentenünk, hogy komolyabb értelem­ben vett műzenénk, mely a zeneirodalom számára anyagot szolgáltatna, a legújabb kor vívmánya s csekély, nagyon csekély ama mű­vészeink és zeneszerzőink száma, kik méltó és kedvenc tárgyát képezhetnék! Íme a zeneirodalom elméleti és törté­neti, illetőleg életrajzi két tényezője, melyek külön szempont alá esnek. Az életrajzi tényezőt illetőleg az áta­­lános irodalom terén is, tehát ott, hol több irányban már figyelemre s részben világra szóló eredményekkel dicsekedhetik hazánk, szegények vagyunk s alig mutathatunk fel valamit; tehát ne keressük ezt a zeneiroda­lomban, hol ilyesmire még alig kínálkozott alkalom. Ám a másik tényezőt, az elméleti váci­ utca 18. szám.

Next