Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

amit legeredetibb tulajdonunknak tartunk, a mindenségnek saját módunk szerinti szemlélete, sajátszerű érzésünk, akaratunk sőt még gondolkozásunk is legnagyobb részt ama körülmények tulajdona, azon idők folyománya, melyek közepette növekedtünk. A függés foka a foglalkozás minden terén nem határozható meg hasonló biztonsággal; minél szilárdabb, tömegesebb anyagban testesül meg a gondolat, annál több elismerő engedményt követel; e szerint nem csak az, mit rendesen halandó részünknek nevezünk, képezi a határozott idő, nép és viszonyok tulajdonát, hanem ama külső alak is, melyben a nagy szellem műveiben a tisztán emberi, örökkévaló nyilvánul, csak részben illeti személyünket. Az oly korszaknak tehát, melyben egy Shakespeare születik, azon erővel is kell bírnia, mely őt ily gyümölcs termelésére és megéredésére képesíti. — A világnak előrehaladásában a lőpor- és könyvnyomdára volt szüksége, — s feltaláltattak. A történelem menetében férfiakat igényelt, milyenek Dante, Luther, Raphael és Shakespeare, — s megszülettek. Nincs a világtörténetnek nagyobb fontosságú, s nagyobb horderejű korszaka, mint az 1480-tól 1600-ig terjedő tizenkét évtized. Ezek jellege a sopánkodó jelentés, melyben minden, mi nagy tehetség, szorgos szellemi gyűjtés és gondos keresztülvitel nélkül hozatik létre és mindaz, a mi kisebb szellemek összhatása által az élet könnyítésére, a bővített szükségletek kielégítésére foganatosittatik, már is elegendő arra, hogy csekély szolgálatért egy kis dicsőséget adjon — ettől ama tizenkét évtized jellege mindenben különbözik, mert nagy érdemre, kitűnő tehetségre, hasznos találmányra és nagyszerű felfedezésre volt szüksége az embernek, hogy a közlekedés nehézkes utait, meg a hely és idő kedvezőtlen viszonyait legyőzze; önbelsejére volt tehát mindenki utalva, onnan merítendő az erőt oly tettekhez, melyekért más helyt nem állhatott. Ez a százhúsz év az emberiség történetének legnagyobb és leggazdagabb századát képezi! — Előzményül a könyvnyomdászat feltalálása (1440) szolgált, mely az idők kerekének tovamozgatásához a külső eszközöket adta. Columbus felfedezése új anyagi világot, Luther reformációja pedig új szellemit tárt föl. A görög tudósok növekedő száma által Olaszországban az ókor ébredvén a Plato szelleme uj tanítványokat lelkesített működésre. Németalföldön a humanismus uj gyökeret vert s az iskolareform kezdődött. Machiavelli az államtudományt újjá alkotta s iskolájából Spanyol- és Olaszországban meg Németalföldön oly államférfiak kerültek, kik az emberi észt a munkásság egy rég nélkülözött terére vezették. De az újabb, kiválóan keresztény művészet is ülte diadalait. Ekkor élt és működött a festészet terén: Leonardo da Vinci, Michel Angelo, Raphael, Titian, Correggio, és Dürer; a zenészet örök élő mesterei: Palestrina, Giovanni, Gabrieli és Orlando Lasso; s ugyancsak ezek az idők szülték a legnevezetesb költőket: Tasso-, Cervantes-, Lope de Vega-, Calderon-, Camoens-, de mindenek előtt Shakespeare-t, kik az emberiségnek a költészetről új fogalmakat szereztek. Ezek oly idők, melyekről Bacon büszkén mondja, hogy jelszavuk az elődök ismert jeligéi ellenében a „plus-ultra“, az „imitabile fulmen“ — és ami minden csodálkozás fölött áll, az „imitabile coelum“ — amióta a hajók úgymint az égi testek, különböző utakon járják körül a földet. A szerencsés és boldog nagy korszakok, melyekben a lángész növekszik, épp oly kevéssé hordalják magukon az erőltetett mozgás jellegét, valamint a posványodó tétlenségét sem. Az alkotó szellem életelemét a rendszeres mozgás képezi. S hogy valamely nép e mozgásba lépjen, hogy boldog és szabadnak érezze magát, s önerejét győztesen emelje érvényre, az nem függ a kormány ilyen vagy olyan alakjától, hanem a viszonyoknak az önállóan gondolkozó és munkásosztály szükségletei és kívánságaival való tettleges megegyezésétől, függ továbbá az uralkodó és uraló egyező nézeteitől a kor életkérdései tekintetében, végre pedig mindenek előtt a minden osztályt átható érzéstől, hogy a közjólét haladásban van. Mind e kellékeket pedig különösen Angliában s Erzsébet uralkodása alatt találjuk együtt. Európa minden állama között a 16. században Anglia lépett előtérbe mint hatalmas és virágzó ország. Mert míg Olaszország a fényűzésben merítette ki erejét, Spanyolország pedig külső hatalma érvényesítésére fordította minden gondját, mialatt továbbá Olaszországban az egyházi és világi despotismus, Spanyolországban a nemzetiség önérzetének ereje sújtotta földhöz a szellem minden erőlködését és munkálkodását, anélkül, hogy a nép vagy az állam hasznára lett volna, addig Angliában ez idők termékeny eredményei szabad vallásgyakorlat mellett szabad államalkotmányt és műveltséget eszközöltek*). Francziországgal viselt háborúk, meg a fehér és piros rózsák polgárháborúi a középkori feudál államot megtörték, s az által, hogy a királyi hatalom volt túlsúlyban, az állam és nép politikai állása új alakot öltött. Egész nemzedékek mentek a 15. század polgárháborúi alatt tönkre, úgy hogy csak 25 tagot számlált az a felsőház, mely 1485- ben a bosworth-i győztest királyául üdvözlé. VII. Henrik megtiltotta már bajtársainak, kik III. Ri c) Macaulay: The History of England. — Gervinus: Shakespeare II. k.