Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre . 8 frt. Félévre . . . 4 ., Évnegyedre . 2­0 1*------------------------------------A FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : ÁBRÁNYI EMIL, --------------------------------------*1 SZERKESZTŐSÉG : Hal-tér 4. sz. II. em. Kiadó-hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci-utca 18. szám. --------------------------A VI. ÉVFOLYAM.­­ BUDAPEST, 1876. MÁRTIUS 26. 13. SZÁM. Petőfy-társaság. Ezen a címen egy irodalmi társaság van ala­kulóban. Még most csak annyit tudunk, hogy tiz nevesebb író vállalta magára a társulat megalapí­tását, következő módon: a tiz alapító tag választ tizenöt tagot s az igy megalakult társulat kiegé­szíti magát annyi taggal, a mennyit körébe fölvenni jónak vél. Arról nem hallottunk , meg lesz-e hatá­rozva a tagok száma vagy sem ? úgy mondják, hogy az alapítók többsége inkább a határozatlan szám mellett van, mert nem akarná mellőzni a föltűnő új tehetségeket. A Petőfy-társaság megalakulása kétségkívül jelentékeny irodalmi mozgalom kezdetét jelezné. Még csírájában van, még nem is látszik ki a föld­ből, — máris fegyverkeznek ellene a nehéz lovasok, hogy súlyos, goromba lábbal össze-vissza tapossák. Egy lap, mely magát nemzetinek nevezi, egész döhvel neki támadt s olcsó gúnyolódással azt fogta rá, hogy félreismert geniek és a Kisfaludy-társaság bukott jelöltjei szövetkeztek itt a kuszi pajtásság előbbvitelére. A támadás kemény, sőt neveletlen volt, szerencsére, mert így önmagát tette lehetet­lenné. Azután meg keresztül lehetett látni a fátyo­­lon. A gúny és a gorombaság leple alól bizonyos clique tehetetlensége és ügyefogyottsága kandi­kált elő. Azt mondják: a Petőfy-társulat csak azért jön létre, hogy a Kisfaludy-társaságnak opponáljon. Ez gyanúsítás, ennek alapja nincs. A Petőfy-tár­sulat, ha létrejön, azért jön létre, hogy a Kisfaludy­­társasággal versenyezzen. Versenyezni és op­ponálni, e közt nagy a különbség. A szabad ver­seny irodalomban úgymint művészetben csak gyümöl­csöző lehet, mert sorompóba hívja a talentumot, munkálkodásra készti a számbavehető erőket, föl­izgatja a nemesebb ambitiókat, megszünteti a tes­­pedést, — szóval virágzást, életet, fris légkört te­remt még ott is, hol a hanyatlás már fölütötte végzetes fejét. Mért fél a Kisfaludy-társaság a versenytől? Inkább örüljön annak, hogy új mozgalom keletkezik, mely céljában és eszközeiben ugyanazt akarja, a­mit ő? Vagy azt hiszi talán, hogy a versenyben el fog maradni s a Petőfy-társulat a közönség szemében idővel magasabb színvonalra emelkedik? Ha ez az aggodalma, szedje össze magát, edzze meg satnyu­­lásnak indult idegeit, növelje életerejét és törjön előre. Azt nem kívánhatja, hogy mindenki aludjék, mert ő alszik, s mindenki tespedjen, mert ő tesped. A Petőfy-társulat nem fogja zavarni a Kisfaludy­­társaság szendergését, hanem haladni fog a maga útján. Ha ezt a Kisfaludy-társaság apprehendálni fogja, arról a Petőfy-társulat igazán nem tehet. Haladni talán csak szabad? Vagy megtáma­dom én a sántát az által, hogy egyenesen járok és gyorsabban érek célt, mint ő ? A Petőfy-társulatnak szerintünk csak egy célja, egy feladata lehet: irodalmi viszonyaink emelése, a nemzeti kultúra fejlesztése, ápo­lása. Ez üdvös cél és nemes feladat. Ha e cél el­érésére sorakozik az irodalomnak az a része, mely nem szerzett még annyi babért, hogy azokon szen­­dereghessen, — az a része, mely Magyarország műveltségi ügyét szivén hordja és azért lelkesedik, — az a része, mely becsületesen, komolyan, haza­fiasan tenni, hatni, munkálkodni akar, akkor e so­­rakozást nem gyanúsítani, nem kissebbíteni, nem gúnyolni, hanem üdvözölni kell; vagy legalább is be kell várni az ítélethozatal idejét. Nem tud­hatjuk előre, mily működést fog kifejteni a most alakuló társulat; lehet, hogy buzgalma nagyobb lesz, mint a siker; lehet, hogy lassan és nehezen fogja elérni célját; a jövő fátyolozva van előttünk — de irodalmi tiszteletlenségnek kell neveznünk az olyan eljárást, mely komoly és buzgó irók egyesü­lését már jó eleve úgy tünteti föl, mint a köznapi pajtáskodás egy tényét, s akkor tör pálcát felette, mikor az még se jót se roszat nem műveit. Tartalom: Petőfy-társaság. — Shakespeare kora. — Mutatvány Voltaire ,,Pucelle“-jéből. Thewrewk Ár­pádtól. — Saba királynője. — Budapesti színházak. 1) Nemzeti színház. Hamlet. 2) Népszínház. Vízözön. — Min­denféle. Shakespeare kora. (Két közlemény.) 1. Minden nagy szellem születése éppen oly szük­ségesnek tartható, mint valamely találmány, mert a kor teremti embereit, a­mi annyit tesz, hogy az.

Next