A Földgömb 1. (1929-1930)

1929 / 1. szám - Kiss Lajos: A Nyírvíz

• « íf | 1 /w Oj) • • F\ FOLDYOMB n MHQYnR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA. I. ÉVFOLYAM 19 291. SZHM a Nyírvíz. Irta : KISS LAJOS. Magyarázatra szorul ma már a cí­mül felírt szó még a Nyírség­ leg­nagyobb részét képező Szabolcs vár­megyében is, ahol nyírvíz alatt a Nyírség mély fekvésű területein ösz­­szegyűlő csapadékot, kártékony vizet értik. A nyírségi csapadékvizet leve­zető Nyírvízszabályozó társulat 1879- ben történt megalakulása előtt pedig a Nyírség névadó fájának, a nyírfának kieresztett levét, vizét értették min­den időben. A hajdani nyír-rengetegek központ­jában, Nyíregyházán, ma gyanúsan mosolyogva hallgatják a nyírvízről feltett kérdéseket a legöregebb embe­rek is, mint olyan hihetetlen dolgot, mely soha se létezett. Akadt olyan ember Petrikovics Pál tanító szemé­lyében, ki emlékezik arra, hogy az 1880-as évek elején a jelenlegi róm. kath. templom helyén létezett piacon — mint akkor mondták Nagypromená­­don — hordóban árulta egy ember a nyírvizet. Ez a nyír­vizes ember szamárhúzta kordon hozta ide június hónapban a nyírvizet, amelyet a pia­ci kút közelében levő cédulaház mel­lett árult a csapraütött hordóból. Egy krajcárért fél meszellyel adott. Emlé­kezik arra is, hogy gyermekkorában, az 1876—1877. években a nyíregyházi erdő Ifjúsági-völgye részében volt 25 —30 drb. nyírfa, melyeket tavasszal megfúrtak, a keletkezett lyukba csö­vet dugtak és azon csepegve jött a nyírfa vize. Szájukat a cső alá tartva élvezték a kijövő édes cseppeket. A nyírvíz kieresztésére, üdítő, gyógyha­tásúra, még elemi iskolás korában ok­tatta, tanította érdemes tanítója , Mráz János.­ Ha Nyíregyházán és környékén nem emlékeznek is a nyírfa vizének nyerésére és használatára, valószínű­leg azért, mert a nyírfát innen régen kipusztították, jobban ismerik és tud­ják a vármegye északkeleti szélén, főleg­ a déli részén lakók, vagyis ott, ahol a nyírfák kiirtása később tör­tént, vagy még jelenleg is találhatók ligetszerűen. így : Mándok, Tornyos­pálca, Lövőpetri, Tass, Mada, Nyír­bátor, Encsencs, Nyírlugos, Nyíráb­­rány községekben és vidékein. Ma már természetesen itt is inkább a gyermekek művelik a nyír­facsap­o­­lást, főleg azért, mert tiltva van. A tulajdonosok ugyanis szigorúan tilt­ják a legtöbbször díszül megmaradt kevés nyírfáik megvágását és fúrá­sát, úgyannyira, hogy közhiedelem szerint a törvény bünteti a nyírfák lékelését, mely a fa kipusztulását idézi elő. Éppen ezért rendszerint este végzik a csapolást és reggelre már el­viszik az éjen át edénybe kicsepergett nyírfalevet. Hogy a közelmúltban és jelenben is a tilalom se tudta elriaszni A fiatalabb nemzedék közül azok is­merik a nyírfa csapolását, kik a világ­háborúban orosz fogságba kerültek és az ottani erdőkben dolgozva, szórájukat és fáradságukat nyírvízzel voltak kény­telenek enyhíteni. Kazár József vár­megyei házmester, Fekésházi József baj­­sai ref. tanító és dr. Veress Sándor pa­­szabi főjegyző elbeszélései szerint nem­csak természetes állapotában használták, hanem teának főzve is.

Next