Gutenberg. A nyomdászat s a vele rokon szakmák közlönye 1. (1866)
1. szám
A vándor- és beteg könyvnyomdászokat segélyző egylet Pesten. Első és legfontosabb feladata egy testületnek, minden erélylyel fentartani oly hasznos intézményt, melyet nagy fáradsággal és feláldozással több évek során hozott létre. —így legyen fentczimzett egyletünkkel is. — 1848 előtt, midőn Pest-Budán csak öt könyvnyomda volt, létezett már néhány betegsegélyző magán-egylet könyvnyomdászok számára, melyek csak kis hatáskörre szorítkoztak, de mint ez többnyire ilynemű magánvállalatoknál történni szokott, ezek is részint nem a maguk hibája és előre nem látott elháríthatlan események befolyása, részint az illető igazgatási személyeknek a hennök helyezett bizalommali visszaélése által, rövid fenállás után hajótörést szenvedtek. A fellendített 1848-ik évben, midőn a haladás szelleme jobban jobban hatotta át a kedélyeket, és a tovább gondolkozó ember szive hangosabban kezdett dobogni, mint azelőtt, történt, hogy a pestbudai könyvnyomdászok álmukból felébredve s azon aggódó öntudattól, mely az emberben leginkább akkor ébred, midőn a sötét fátyolba borított inségteljes jövőbe tekint, ösztönözve, a még most is kegyeletteljes emlékezetben élő, boldogult emberszerető főnök Landerer indítványára egy „átalános vándor- és beteg könyvnyomdászokat segélyző egylet“ létesítésére sorakoztak. Az említett időben már kilencz nyomda létezett, és ezekben nem kevesebb mint 236 mű társ ’) foglalkozott* 2). Alapszabályok fogalmaztattak, és a fiatal egylet Träger A. derék pénztárnok (akkori ügyvezető Länderer és Heckenastnál, ki ez ügyben tanúsított fáradozásával műtársai szívében tiszteletteljes emléket hagyott) fáradhatlan tevékenysége és szorgalma által, szép felvirágzásnak örvendett. Az egylet tőkéje a főnökök adakozásaiból, továbbá felavatási, felszabadulási és beiratási pénzekből alakult. Azon édes reményben élt ekkor minden könyvnyomdász, hogy ha eljő az aggkor, midőn már az élet küzdelmeiben kifáradva, testileg és szellemileg kimerülve a munkára nem leszen többé erő, létezni fog egy segélyeszköz, mely a munkaképtelen élet fnséges voltát enyhíteni fogja, s ezért örömmel áldozta fel minden egyleti tag hetenkint fizetését (nem mint most, midőn némelyiket úgyszólván kényszeríteni kell a fizetésre), mert meg volt győződve, hogy ezzel csakis magának szerez hasznot. De fájdalom, e boldogító remény nem tartott soká, mert felsőbb rendeletre ezen jótékony és már oly szép alapra fektetett intézet nem egészen öt évi (1848. julius 1 -től 1853. márczius 1-ig) fenállása után feloszlattatok. Az utolsó kimutatást, melyet ez intézet működéséről Träger A. pénztárnok 1848. évi julius 18-tól 1852-ik évi decz. végéig adott, ime rövid átnézetben közöljük. A vagyon állása az egylet feloszlásánál. A főnököknek a tőkéhez történt adakozásai . régi ezüst p. 381 frt — kr. Felavatási és felszabadulási pénzek . . . . „ 212 „ — kr. Beiratási illetékek........................................... „ 594 „ 50 kr. Heti fizetések a műtársaktól.................... „ 3112 „ 45 kr. Heti fizetések az 1848-ban fenállott magy. banknyomda-személyzettől. (Ebből levonva a kiadásokat 1848. jul. 1 -től 1852. decz. végéig) „ 273 „ 38 kr. Ajándék Bucsánszky Al. nyomdatulajdonostól ., 25 „ 8 kr. A tőke kamatjai.................................. . . „ 284 „ 58 kr. Kiadás: Összesen régi ezüst, pénzben 4884 frt 11 kr. Úti költségekre (Viaticum) . régi ezüst p. 474 frt — kr. Beteg pénzek3)................. „ 1316 „ 42 kr. Halálozási költségek ... „ 320 „ — kr. Külön kiadások................ B 354 „ 40 kr. 2465 frt 22 kr. Marad készpénz felosztásra 2418 frt 49 kr. ’) Megenged lapunk t. munkatársa , hogy a ,segéd‘ nevet a műtárs‘ névvel cseréljük fel, szerintünk nem létezhet szedő- vagy nyomó segéd, mert ezek csak a tanulók lehetnek; az önálló szedő, vagy nyomó ha róluk van szó, ,mittárs‘ név alatt neveztessenek. Szerk. 2) Sajátságos, hogy most tizenkilencz nyomdában is csak 280 —300 millárs foglalkozik. (De segéd is van ám annyi. Szerk.) 3) Megfoghatatlan, hogy a majdnem egyenlő személyzet állásánál a mostani betegpénztárnál a kiadások csaknem felével magasabbra rúgnak egy évben, mint ezen kimutatásban nem egészen öt év alatt. (Dehogy megfoghatlan , csak vizsgáljuk az egészségtelen helyiségeket, és a rendetlen életmódot, s azonnal tisztában leszünk. Szerk.) Ezen összegből befizetéseik arányához felosztva jutott: Bagó Márton könyvnyomdájának......................régi ezüst p. 94 frt — kr. Bucsánszky Alajos „ ..... „ 125 „ 31 kr. Emich Gusztáv „ „ 192 „ 53 kr. Kozma Vazul (Kocsy) „ „ 244 „ 57 kr. Landerer és Heckenast „ ..... „ 575 „ 9 kr. Lukács László (Herz) „ „ 261 „ 51 kr. Müller Adolf (Kher és Wein),. ...................... „ 124 „ 55 kr Trattner Károlyi „ „ 152 „ 13 kr! Királyi egyetemi „ „ 647 „ 20 kr. A nemes czélt és az ily pénztár fenállásának szükségét csak néhány üzlet tartván szem előtt, nyomdáikban ez osztott pénzzel magán pénztárakat alakítottak, melyeknek hatásköre természetesen csak az azon nyomdákban működő egyénekre, terjedett; a többi nyomdákban pedig a pénz szétosztatott. (Folytatjuk) Ún. A budapesti nyomdászok önképző egylete. Nem kétlem, hogy a „Gutenberg“ olvasóit érdekelni fogja e bölcsőben fekvő vagyis jobban mondva még csak születendő egylet ügye; azért kötelességemnek tartom, annak állásáról hű tudósítást adni. Az ügy fontos, és nem lehet iránta közönyösséggel viseltetnünk. Szaklapunk mutatványszámában már említve volt, miszerint az egylet ügyében 1865-ki sept. 8-án tartatott az első értekezlet, mely azonban nem nevezhető alakítónak, miután az ügy maga is csak akkor került először szőnyegre. Az akkori összejövetel voltaképen nyomdászati dalárda alakítása végett történt, mely eszmének az „önképző-egylet“tel szembeni czélszerűtlensége bebizonyittatván, egyhangúlag elvettetett s az utóbbi eszmének adatott hely. September vége felé azután a következő felhívás küldetett szét német és magyar nyelven a pesti nyomdákba: „ Ügytársak! A szellem utat tör magának. Keresztül hat azon meggyőződés, hogy egy „Önképző-egylet“ nélkülözhetlen szükséggé vált. Kinek tehát saját java, valamint a közjó szivén fekszik, ki a művészetnek és ügytársainak őszinte hive, az el ne mulaszsza azon becsületbeli kötelességét teljesíteni, miszerint egy ideiglenes bizottmány választásában részt vegyen, mely az egylet életbeléptetésével s az alapszabályok szerkesztésével lesz megbízandó. A rokonszenv e czél iránt átalános. Az idő kedvező. Azért tehát buzgó kedélylyel fel a munkára! Pest, sept. végén 1865. Isten áldja művészetünket !“ Ennek következtében október 1-én csakugyan megjelent vagy 60—70 nyomdász a kitűzött helyen (a király-utcai Valeroházban, Reinitz-féle tánczteremben), hol Buschmann F. nyomdai ügyvezető, mint az egyletnek felkért ideiglenes elnöke, rövid, de velős beszéddel nyitá meg a gyűlést, melyben megköszönvén az iránta tanúsított bizalmat, kifejté az ily egyletek hasznát és szükségét, és fölkéré egyszersmint a jelen voltakat, hogy a meg nem jelent ügytársaknak (kiknek száma, fájdalom elég jelentékeny) az ügyet szívükre kössék, és oda működni szíveskedjenek, hogy az egylet minél előbb megalakulásra és virágzásra segíttessék. Őszinte szívekből eredő átalános éljenzés követé e lelkes szavakat, melyre először magyar, azután német nyelven Hirsch L. által irt és alulírott által fordított emlékiratot olvastatott fel. Ez után szavazás utján tizenegy tagú bizottmány választatott a következő eredménynyel: Buschmann 52, Sfelinger 52, Bendtner 51, Mayr J. 51, Nagy Sándor 50, Pollak J. 50, Hirsch 49, Türke 46, Dömötör 42, Greif 22, Neubauer 11 szavazattal. E bizottmány egy az összes jelenlevők által aláírt okmánynyal felhatalmaztatott, hogy nevükben az egylet érdekében működjék, kötelességéül ismervén az alapszabályok szerkesztését és azoknak az egylet megalakítása iránti folyamodványnyal együtt való benyújtását a nm. helytartótanácshoz. Nyolcz nappal később a bizottmány összeült, s miután saját kebeléből elnöknek Buschmann F-t választa meg, a bécsi „Fortbildungsverein“ alapszabályait viszonyainkhoz alkalmazott módosítással elfogadá. Már régen fel lévén azok terjesztve, a bizottmány decz. 24-én ismét értekezletet tartott az előintézkedések *) Köszönettel vettük, s alkalmilag közöljük. Szerk.