Info-Társadalomtudomány 2. (1987)
Enyedi György - Tamási Péter: Népbetegségeink? - A társadalmi beilleszkedési zavarok anatómiájához
a fővárosban fordulnak elő, hanem pl. Pest, Bács-Kiskun, Csongrád és Veszprém megyében is). Az itt említett jelenségek mind tünetek, melyek az adott társadalom problémáit, válságait jelzik. E negatív tünetek okai ugyanis elsősorban a társadalmi folyamatokban, az ezekben működő érték- és normarendszerekben, valamint a társadalmi gyakorlatban keresendők. Az okok között vannak egyetemlegesek (melyek minden fejlett országban megtalálhatók), rendszerspecifikusnak tűnők (melyek a szocialista fejlődésen keresztülment országokban fellelhetők), és olyanok is, melyek a magyar fejlemények következményei. Egyetemlegesként említhető például a női emancipáció ellentmondásos folyamata, a családi funkciók változása, a munkaidő-szabadidő viszony átalakulása stb. A szocialista fejlődés óriási változásokat hozott létre a társadalmi élet szinte valamennyi területén, így például az érték- és normarendszerekben (régi, hagyományos értékek lerombolása által, anélkül azonban, hogy ezek helyébe kialakultak volna az új irányt mutató értékek), az erkölcsben (a valláserkölcs leépülése révén, amit azonban nem követett új, egységes erkölcsi rendszer kialakítása), strukturálisan (a gazdaságban, a társadalmi mobilitás növelésében, az urbanizációs folyamat gyorsításával, az oktatás kiszélesítésével stb.). A pozitív társadalmi folyamatokat negatív jelenségek kísérték, melyek részben nem voltak előreláthatók, részben nem is voltak előre átgondolva. Sokat rontott a helyzeten az a naív optimizmus is, mely feltételezte, hogy a szocializmus önmagától kiküszöböli a negatív társadalmi tüneteket. Az említett jelenségek közül a beilleszkedési zavarok hátterének szempontjából az egyik legnagyobb problémát talán éppen az (erkölcsi, kulturális) érték- és normarendszerek elbizonytalanodása jelenti, mert ebben a helyzetben a mindennapi folyamatok eltolódnak az egyéni megítélések-döntések irányába, ami egyrészt egy individualizálódási, társadalmi atomizálódási folyamathoz vezethet, másrészt azt eredményezheti, hogy a spontán kialakuló csoportnormák (köztük sok negatív is) egyre nagyobb befolyásra tesznek szert az „iránytű” nélkül maradt, bizonytalan, sodródó emberek körében. Mint az itt említett példák is mutatják, a makro-társadalmi folyamatok igen sokoldalúan és szövevényesen befolyásolják mind a társadalom kisebb egységei (pl. helyi közösségek, család), mind az egyének életét és e befolyásuk révén közrehatnak a beilleszkedési zavarok kialakulásában. Bizonytalanságot hoz létre például az egyén szintjén, ha az ideológia nem tart lépést a társadalmi fejleményekkel, ha nem tudja megmagyarázni az eseményeket; ha bizonytalan és elmosódott a jövő, amiért az egyén dolgozik; ha nem érzi hogy szükség van rá, hogy aktívan részt vehet a folyamatokban; ha nem tapasztalja, hogy munkája eredményeképpen idővel nőnek a lehetőségei; ha kapkodva, gyakran váltogatják a rá vonatkozó szabályokat, előírásokat stb. Ezek a felnőttek körében kialakuló bizonytalanságok és negatív érzések azután , ,átörökítődnek” a következő nemzedékre, amelyben már prospektívátlanságot, a társadalmi problémák iránti érdektelenséget hozhatnak létre. Az így kialakult érzések és mentalitás pedig könnyen orientálhat különböző deviáns viselkedésformák felé. S bár igaz, ah 4