Info-Társadalomtudomány 7. (1988)
Enyedi György és Tamási Péter: A szocializmus sorsfordulói
A szocializmus sorsfordulói Különös paradoxon! Az emberi gondolkodás egész történetét végigkíséri egy olyan egyenlőségre irányuló vágy, amelyet — ha megvalósulna — az emberek többsége nemigen tudna elviselni és amely kioltaná a gazdasági fejlődés motivációit. A társadalmi egyenlőtlenségeknek erkölcsi alapon történő elutasítása, a hatalomfüggés nyomorúságától való megszabadulás igénye Európában minden történelmi korban értékként fogalmazódott meg; hol vallási tételek, hol regényes jövőképek (utópiák), hol politikai ideológiák formájában. Az egyenlőségre törekvés tulajdonképpen nem is sikertelen: a társadalmi fejlődés során felbukkanó új egyenlőtlenségformák elviselhetőbbek a korábbiaknál, kevésbé korlátozzák az egyén szabadságát, s úgy járulnak hozzá a gazdaság fellendítéséhez, hogy ennek hasznából a társadalom egyre nagyobb hányada részesedik. A 19. századi kapitalizmus egyenlőtlenségeivel több egalitáriánus, szocialisztikus elképzelés is szembeszállt. Marx úgy igyekezett a szocialista elképzeléseket tudományos alapokra helyezni, hogy a tőkés társadalmi folyamatokat mélyreható elemzésnek vetette alá. A szocializmus fogalma — különösen az Októberi Forradalom óta, vagyis amióta a marxizmus államideológiává vált — többféle értelmezést kapott. Először is, egészen mást jelent „keleten” és mást „nyugaton”, ahol a szociáldemokrácia tevékenységét (amely a más társadalmi környezet hatására természetszerűleg másképpen alakult) nevezik szocialistának és a,,keleti” tömb országait kommunistának. De változott a szocializmus jelentése a „keleti” országokban is az idők folyamán. Marx a szocializmus eljövetelét elvi megfontolások alapján a távoli jövőben képzelte el, amikor a fejlődés eléri azt a szintet, hogy belülről képes meghaladni a kapitalizmust. (Ugyanakkor Marx mint forradalmár, látva kora visszásságait, szerette volna, ha ez az átalakulás minél hamarabb létrejönne.) Marx feltételezése szerint a kapitalizmusból a szocializmusba egy átmeneti időszak vezet. Lenin és a legtöbb teoretikus az 1920-as, 30-as években elfogadta Marx szocializmusra vonatkozó, elméleti alapokon nyugvó koncepcióját. Sztálin a 30-as évek közepétől kezdte szocializmusnak nevezni a Szovjetunióban kialakult társadalmigazdasági rendszert. Szocialistának nevezzük a második világháború után „népi- 3