Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-11-19 / 41. szám
322 - re újabban aláírt Részesek’ neveit a' részvény* • beszedésnek eszközölhetése végett, mely körűl teendő fáradozásik köszönettel fognak vezetni az Egyesület’ ideigleni titnokának minél előbb megküldeni • ne sajnálják. Költ Pesten November’ lökén 1836. Gr. Károlyi Lajos, Elnök, Utczakövetésról. Iia az ember a’ Dorottya utczán, úgymint most van, végig megy , látja hogy a’ nagy kövek kisértetkint állanak fel, az aprók pedig ezek közé gödrökbe vágynak lesülyedve : ‘ úgy hogy szerencsés ló az, mely akár kocsiban , akár lovagolta» meg ne bukjék mig rajta, végig szalad , ’s bizonyosan jól meg van a’ kocsi vasalva , mely az ilyes gödrökben gyors vontatás közt el nem törik. Hivatkozom e’ tárgyban az egész városra! A’ természet munkálata itt oly oktató, hogy mindenkit azonnal útczakövető mesterré tesz, mihelyt a’ talpa alá néz, ’s azon gondolatra fakad, valljon miért nem orvosoltatnak az ily nagy hibák ? melyek csak nem minden köveit utczáju városainkban talán egy iránt szembeötlők. Semmi bölcseség, semmi mesterség sem kell ugyanis annak megítélésére, hogy a’különféle nagyságú kövek, a’ földbe különféle képen sülyednek, úgy hogy a’nagyobbak mndig kiemelkedten maradnak , az apróbbak pedig a’ földbe mélyebben befészkelik magokat, mert hogy tudományosság nélkül szóljunk, a’ felázolt vagy fagytól felduzzadt földbe az apró hegyes, sarkos köveket könnyebb benyomni, mint a’ talpas vagy aljú nagy köveket. Az emelkedés vagy sülyedés tehát a’ kövek’ nagyságától függvén , igaz marad, hogy minél különfélébb nagyságú kövekkel van valamely utcza kirakva, annál hamarább, ’s annál több helyen szenved annak felülete görbeségeket, vagy is annál inkább gödrösebb, és így romolhatóbb. Ebből ismét azt a következést tapasztaljuk több egyforma kövekkel rakott utczáin Pestnek, hogy ezeken nem egy hamar esnek ilyes gödrök , és így nem is kell foltozgatásaikra annyi sok tetemes költség, kivált ha még azt is felvesszük, hogy az ilyes utczajavítások, nem csupa foltozgatásokból állanak, hanem többnyire az egész útczák’ újonnan való kikövetéseiből. Vegyük fel, hogy a’ különféle nagyságú, kövekkel rakott útczákat kétszer, sőt talán háromszor is kell addig újjólag rakatni, mig az egyforma kövűeket * egyszer. ’S ez a’ feltétel aligha flleg nem marad a’ tapasztalásban is — s én merem állítani. Ekkor már bizonyos hogy két, sőt talán három annyiban is kerül a’ különféle kövű útczák’ reparálása. Nem mondom, hogy bizonyosan, de csak hozzávetőleg még is, — ha Pestnek útczakövetés’ reparálióira fordított költségei 60 ezer forint körűl lesznek évenkint, valljon nem szép nyereség lenne- e legalább felélésért csendesebb a nem oly makranczos utezákkal bírni, melyek közül némelyik lelket testet egyiránt ráz. Igen is — de fel kell venni azt is, hogy a’ mivel a’ különféle nagyságú kövekkel rakott útczák’ többszöri reparátiójánál többet kell kiadni, azt az egyforma kövű útczák’ kevesebbszeri, reparátiójánál meg nem lehet gazdálkodni; mert ezeknek készítésekor a’ képzelt újjitási nyereségei, az egyforma kövek drágább árra’ fejében kell kiadni, ’s így a’ mit emitt a’ reparátióknál képzelünk nyerni, az egyforma kövek’ vételekor kell kiadni. Erre talán az fog némelyeknek eszébe jutni, hogy a’ drága posztóért csak egyszer fizet az ember, mig a’ részért háromszor