Ligeti Lajos: Afgán földön - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1939)
I. Népek országútja: Afganisztán
I. Népek országútja: Afganisztán. Afganisztán hegyes, sziklás vad földjével, egészségtelen éghajlatával, állig felfegyverzett, marcona lakóival sokak képzeletében máig is oly zárt, megközelíthetetlen országa Ázsiának, mint akár Tibet. Valóban, a szabadságukra féltékeny afgánok hosszú évtizedek óta vívnak kíméletlen, késhegyig menő küzdelmet a hol erőszakkal, hol alattomban rájuk támadó két óriással, az orosszal meg az angollal. De eddig hiába volt a csel, hiába az ámítás, nem használt a fegyverek számbeli fölénye és technikai tökéletessége, a hegyek elszánt, megalkuvást nem ismerő fiai kezdetleges hadikészségeikkel is meg tudták tartani kietlen, sziklás hazájukat. Érthető, hogy az afgánok nem szívesen láttak földjükön idegent még a szélcsend idején sem, hiszen mindenkiben ellenséget, angol, vagy orosz bérencet gyanítottak. India felől megközelíteni ezt a földet ma is veszedelmes. A térképre rajzolt határvonal csak a diplomaták elképzelésében él. A valóságban az egész indiai-afgán határ hosszában egy veszedelmes zóna nyúlik végig, a Jagisztán, a Lázadások Földje. Bevehetetlen sziklaváraikban, fedezékeikben, megközelíthetetlen búvóhelyeiken elszánt afgán törzsek tanyáznak. Egy törvényt ismernek : a magukét. Nekik beszélhet Kabul, éppúgy süket fülekre talál náluk vértestvéreik minden szava, mint a túlsó határ minden egyezkedő kísérlete. Egy ellenségük van : az angol. Kíméletlenek és engesztelhetetlenek vele szemben. Időről-időre megrohanják őrhelyeit, állomásait kirabolják, minden elmozdíthatót