Stein Aurél: Legbelsöbb Ázsia földrajzának hatása a történelemben. Berzevíczy Albert elnöki megnyitó beszédével (1925)

Berzeyiczy Albert ig. és tt., elnök megnyitó beszéde

mély elismeréssel emlékezni meg azokról a gazdag adományok­ról, melyekkel kitűnő társunk Akadémiánkat az utóbbi évek­ben megajándékozta. Nem is említve most könyvtárunknak szánt pénzadomá­nyait, utalok arra, hogy miután már előbb a nagybátyja, néhai dr. Hirschler Ignác Goethe-tanulmányaira vonatkozó levele­zést bocsátotta Akadémiánk rendelkezésére, melyet mi a Goeth­e­­gyűjteményben helyeztünk el s néhai dr. Duka Tivadar ön­életrajzi feljegyzéseit is kézirattárunknak adományozta, nemrég Serindia c. fölötte nagybecsű ötkötetes pazar kiállítású művével ajándékozta meg könyvtárunkat, s legújabban több mint 2000 kötetből álló könyvgyűjteményét adta át Akadémiánknak, mely már megérkezvén, legközelebb lesz könyvtárunknak e célból kibővítendő helyiségeiben felállítandó. Stein Aurél valóban a legszebb példáját nyújtja annak, hogy bármily keveset kapott valaki hazájától és bármily sokat ad neki, nemes lélek a hazával, ami közös édesanyánkkal szem­ben mindig tartozásban levőnek érzi magát. S minél boldogta­lanabb és szenvedőbb a haza, annál inkább kell örülnünk, ha ínségét adományainkkal enyhíthetjük. Mielőtt átadnám a szót kedves tagtársunknak, legyen sza­bad még egy történeti visszaemlékezést vegyítenem a mai összejövetel tárgysorába. A történetben néha sajátságos találkozások és ismétlődések űzik játékukat ; szinte olyanok ezek, mint a légtükrözések, melyek időben távoli jelenségek, délibábszerű képét mutatják. Néhány nap előtt telt le kétszáz esztendeje annak, hogy Úri Já­nos hazánkfia született Nagykőrösön, aki azután teológiai tanul­mányok végett Németalföldre ment, Leidenben telepedett le, ott egészen a keleti tanulmányoknak szentelte magát s külö­nösen kiterjedt nyelvismeretei miatt oly tekintélyre tett szert, hogy az oxfordi egyetem megbízta őt és rábízta a Bodley-könyv­­tár kézirattára katalógusának megírását. Itt dolgozott Úri nagy szorgalommal és dús eredménnyel, egész 1796-ban bekövetke­zett haláláig. Az egykorú angol tudományos világ elismerés­sel emlékezett meg róla és boldogult társunk, Goldziher Ignác 17 évvel ezelőtt akadémiai értekezésben méltatta érdemeit.

Next