Stein Aurél: Legbelsöbb Ázsia földrajzának hatása a történelemben. Berzevíczy Albert elnöki megnyitó beszédével (1925)
Berzeyiczy Albert ig. és tt., elnök megnyitó beszéde
mély elismeréssel emlékezni meg azokról a gazdag adományokról, melyekkel kitűnő társunk Akadémiánkat az utóbbi években megajándékozta. Nem is említve most könyvtárunknak szánt pénzadományait, utalok arra, hogy miután már előbb a nagybátyja, néhai dr. Hirschler Ignác Goethe-tanulmányaira vonatkozó levelezést bocsátotta Akadémiánk rendelkezésére, melyet mi a Goethegyűjteményben helyeztünk el s néhai dr. Duka Tivadar önéletrajzi feljegyzéseit is kézirattárunknak adományozta, nemrég Serindia c. fölötte nagybecsű ötkötetes pazar kiállítású művével ajándékozta meg könyvtárunkat, s legújabban több mint 2000 kötetből álló könyvgyűjteményét adta át Akadémiánknak, mely már megérkezvén, legközelebb lesz könyvtárunknak e célból kibővítendő helyiségeiben felállítandó. Stein Aurél valóban a legszebb példáját nyújtja annak, hogy bármily keveset kapott valaki hazájától és bármily sokat ad neki, nemes lélek a hazával, ami közös édesanyánkkal szemben mindig tartozásban levőnek érzi magát. S minél boldogtalanabb és szenvedőbb a haza, annál inkább kell örülnünk, ha ínségét adományainkkal enyhíthetjük. Mielőtt átadnám a szót kedves tagtársunknak, legyen szabad még egy történeti visszaemlékezést vegyítenem a mai összejövetel tárgysorába. A történetben néha sajátságos találkozások és ismétlődések űzik játékukat ; szinte olyanok ezek, mint a légtükrözések, melyek időben távoli jelenségek, délibábszerű képét mutatják. Néhány nap előtt telt le kétszáz esztendeje annak, hogy Úri János hazánkfia született Nagykőrösön, aki azután teológiai tanulmányok végett Németalföldre ment, Leidenben telepedett le, ott egészen a keleti tanulmányoknak szentelte magát s különösen kiterjedt nyelvismeretei miatt oly tekintélyre tett szert, hogy az oxfordi egyetem megbízta őt és rábízta a Bodley-könyvtár kézirattára katalógusának megírását. Itt dolgozott Úri nagy szorgalommal és dús eredménnyel, egész 1796-ban bekövetkezett haláláig. Az egykorú angol tudományos világ elismeréssel emlékezett meg róla és boldogult társunk, Goldziher Ignác 17 évvel ezelőtt akadémiai értekezésben méltatta érdemeit.