Magyary Zoltánné Techert Margit: A hellén ujplatonizmus története - Az Akadémia filozófiai könyvtára 8. (Budapest, 1934)

Himnusz Plotinos életrajzából

A DELPHIS APOLLON VÁLASZA AMELIOS KÉRDÉSÉRE PLOTINOS LELKÉRŐL. ,,El soha nem múló legyen im ez az ének, amellyel Lantom pengését akarom kísérni. A dalt a Jó s a szelíd bölcsről, a barátról, mozizá szókból ÖSSZESZÖVÖM, A HANGOKAT ÉKES ARANY KIÜTŐVEL Hívom elő. Felidézem a Múzsák szent seregét is. Zengjen az ajkaikon dal, amelynek a harmóniája Messze kihallatszék, ahogy egykor Achilleuszért is Isteni ihletből a homéroszi elsirató dalt Zengték. Szárnyaljon, nosza Múzsák, éneketek az Én zeneszámmal az égbe, ma én vagyok itt veletek, a Hosszúhajú Phoibos. Te pedig nagy isteni szellem. Aki nem is rég még a halandók életit élted, S most, hogy az emberi sors és testi valód kötelékét Elszakítottad, szállsz fel a démonok isteni léte, Honja felé. Idelenn hagyod a tömeget bűneikkel S MESSZIRE el tőlük, nagy erővel úszol a túlsó Oldali part sziklás pereméhez. Rajta, kövesd a Tisztán élt lelkek magasan ..fönt ívelő útját S ÉRJ ODAÁT, AHOL ISTENI FÉNY ÉS ISTENI JOG VAN. Egy tisztább, nemesebb lét, a távol a bűnök, a vétkek Arjától. Mikor éltél, akkor is elmenekültél Futva, kerülve — be sokszor — a szenny özönét, de olyankor Isten a vérszínűen habzó hullám közepén a Végcélt ott mutatá közeledbe. Ha szellemed olykor Ferde utak fele tévedt, ismét ő segített s az ő erejéből az igaz útra te visszakerültél Gyorsan. Felragyogó sugarakkal az égiek élted Éji sötétjét oly sokszor megfényesítették, Hogy szemeid láttak — de igaz, hogy téged a földi.

Next