Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő mult alakjai magyar és finnugor szempontból (1931)
A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjai magyar és finnugor szempontból
A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjai magyar és finnugor szempontból.*) A HB.-ben a következő tárgyas elbeszélő múlt alakok vannak: terumteve (mivitemucut), tilutva, mundoa, Hadlava, félédévé, veteve. Minden nyelvtudós megegyezik abban, hogy ez alakok végén egyes harmadik személyragj a, -e) van, tehát ezek az igealakok olyanok, mintha most azt mondanánk : *teremté-je, *tiltá-ja, *mondá-ja, *hallá-ja, *feledé-je, *veté-je. Hiszen, igaz, a régi nyelvben gyakoriak a teremtené-je, tiltaná-ja, mondaná-ja, hallaná-ja, feledné-je, vetné-je alakok. Ismétlem, minden nyelvtudós egyetért abban, hogy a HB. idéztem alakjai személyragosak. Vakmerőség volna ebben az alaktanunkon, hangtanunkon nagyot fordítható kérdésben egymagam szembe szállanom a tudományos világgal. Szóljak tehát ne én, hanem nyelvünknek és a rokon nyelveknek tárgyunkat illető adatai. Mit mond a mi nyelvünk jelene: nyelvjárásaink ? Azt, hogy ma is van még ilyen alak: bekötnéje, ilyen is: beköté, de *bekötéje nincsen. *Feledése, *tiltása stb. alakot tehát mai nyelvünk nem ismer. * E tanulmányom kéziratát 1929. máj. 5. küldtem meg a M. T. Akadémia Főtitkárságának. Az Ungarische Jahrbücher 1930. ápr.-i füzetében jelent meg Gombocz ZoLTÁnnak ily című cikke : „Über die Haupttypen der ungarischen Verbalformen.“ A két tanulmány egymástól függetlenül készült. Horger Antal volt szíves kéziratban átolvasni értekezésemet s több helyen hivatkozik is rá nemrég megjelent könyvében: „A magyar igeragozás története“ 1931 (1. 30. 1.). Szükségesnek tartottam ezeket megjegyezni annak megokolására, miért nem foglalkozom e füzetkémben az ő jeles műveikkel, melyek sok helyt ugyanazokat a kérdéseket tárgyalják, melyeket e most megjelent munkám is fejteget.