Komáromy Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek okmánytára (1910)
Előszó
ELŐSZÓ. A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszorkányüldözés, mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi, egyúttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdéseket tár fel. Önmagában véve az, hogy az emberek ily nagy tömege pusztult el, oly vádak súlya alatt, melyeknek hangoztatását is most esztelen badarságnak tekintjük, komoly figyelmet követel. Fokozza a megdöbbenést az a látszólagos ellentmondás, hogy a középkori babonáknak ez a vészes kialakulása legádázabban, nem a középkor sötét századaiban dühöngött, hanem az újkor ragyogó hajnalán: a felfedezéseknek, a művészetek virágzásának, a tudományok újjáéledésének korában, melyet egyúttal a lelkiismeret és a gondolatszabadság kivívása korának szokás tekinteni. A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kíséret érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatalmába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkányfogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak megfigyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszorkányüldözések szaporításában, és kivált, hogy az inquisitio kebelében az eretnekek kutatására, kiirtására kifejlesztett eljárás, amely az eretnekségnek tekintett boszorkánysága*