Komáromy Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek okmánytára (1910)

Előszó

ELŐSZÓ. A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszor­kányüldözés, mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi, egy­úttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdé­seket tár fel. Önmagában véve az, hogy az emberek ily nagy tömege pusztult el, oly vádak súlya alatt, melyeknek hangoztatását is most esztelen badarságnak tekintjük, komoly figyelmet követel. Fokozza a megdöbbenést az a látszólagos ellent­mondás, hogy a középkori babonáknak ez a vészes kialaku­lása legádázabban, nem a középkor sötét századaiban dühön­gött, hanem az újkor ragyogó hajnalán: a felfedezéseknek, a művészetek virágzásának, a tudományok újjáéledésének korában, melyet egyúttal a lelkiismeret és a gondolat­szabadság kivívása korának szokás tekinteni. A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kíséret érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatal­mába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkányfogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak meg­figyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszor­kányüldözések szaporításában, és kivált, hogy az inquisitio kebelében az eretnekek kutatására, kiirtására kifejlesztett eljárás, a­mely az eretnekségnek tekintett boszorkányság­a*

Next