Komáromy Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek okmánytára (1910)
Előszó
Y ELŐSZÓ. ellen is alkalmaztatott s a mely irgalmatlan kegyetlenséggel és körmönfont ravaszsággal kieszelve, a maga nemében legtökéletesebben Sprenger és Institoris, világhirűvé vált és a boszorkányüldözéseknek mintegy hivatalos codexeül elfogadott »Malleus maleficarum«-jában áll előttünk, mily mértékben felelős az üldözések tömegesebbé tételében és a tévhit áldozatai számának borzasztó megnövesztésében. Az elme- és idegorvosokat érdekli, hogy azok a szerencsétlen asszonyok, akik a legcsodálatosabb, hihetetlenebb dolgokat vallották magukra, nem voltak-e tébolyodottak vagy nagy mértékben hisztérikusak. A néplélektan kutatójának és a mythologusnak érdekes anyagot nyújtanak, a tanúkihallgatások alkalmából, a nép szájából elhangzott és hitelesen feljegyzett babonák. Ezeknek megfelelően, majdnem minden európai nyelven számos, részben kiváló jeles munka, nagy irodalom foglalkozik e kérdésekkel. Tudományos irodalmunkban a boszorkányperek alaposan tárgyalva, legalább a nyilvánosság előtt még nem voltak, csakis egy német nyelvű mű, Müller Frigyesnek »Beiträge zur Geschichte der Hexenprocesse in Siebenbürgen« foglalkozik velük. De e könyv kizárólag az erdélyi szászföld pereire szorítkozik és kevés adatra támaszkodva, téves eredménynyel. Egyik kiváló tudósunk, Ballagi Aladár nagyobb figyelemre méltatta e tárgyat, sőt úgy vagyok értesülve, hogy a budapesti egyetemen felolvasásokat is tartott felőle. Ezek azonban nyilvánosságnak nem lettek átadva. Némi figyelmet a boszorkányperek iránt számosan tanúsítottak. — Már Bél, Fessler, Csaplovics, Szirmay közöltek egyes adatokat. Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban, megyék, városok monográfiáiban, egy-egy tudományos munkában, számos boszorkányper lett ismertetve s azok között, akik e pereket közölték, történettudományunk legtiszteltebb neveivel találkozunk. Mind e közlemények, bár köztük számos nagyon értékes, korántsem voltak elegendők arra, hogy a magyarországi