Komáromy Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek okmánytára (1910)

Előszó

­Y ELŐSZÓ. ellen is alkalmaztatott s a mely irgalmatlan kegyetlenséggel és körmönfont ravaszsággal kieszelve, a maga nemében leg­tökéletesebben Sprenger és Institoris, világhirűvé vált és a boszorkányüldözéseknek mintegy hivatalos codexeül elfoga­dott »Malleus maleficarum«-jában áll előttünk, mily mér­tékben felelős az üldözések tömegesebbé tételében és a tévhit áldozatai számának borzasztó megnövesztésében. Az elme- és idegorvosokat érdekli, hogy azok a szeren­csétlen asszonyok, a­kik a legcsodálatosabb, hihetetlenebb dolgokat vallották magukra, nem voltak-e tébolyodottak vagy nagy mértékben hisztérikusak. A néplélektan kutatójának és a mythologusnak érde­kes anyagot nyújtanak, a tanúkihallgatások alkalmából, a nép szájából elhangzott és hitelesen feljegyzett babonák. Ezeknek megfelelően, majdnem minden európai nyel­ven számos, részben kiváló jeles munka, nagy irodalom foglalkozik e kérdésekkel. Tudományos irodalmunkban a boszorkányperek alapo­san tárgyalva, legalább a nyilvánosság előtt még nem voltak, csakis egy német nyelvű mű, Müller Frigyesnek »Beiträge zur Geschichte der Hexenprocesse in Siebenbürgen« foglal­kozik velük. De e könyv kizárólag az erdélyi szászföld pereire szorítkozik és kevés adatra támaszkodva, téves eredménynyel. Egyik kiváló tudósunk, Ballagi Aladár nagyobb figye­lemre méltatta e tárgyat, sőt úgy vagyok értesülve, hogy a budapesti egyetemen felolvasásokat is tartott felőle. Ezek azonban nyilvánosságnak nem lettek átadva. Némi figyelmet a boszorkányperek iránt számosan tanúsí­tottak. — Már Bél, Fessler, Csaplovics, Szirmay közöltek egyes adatokat. Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok­ban, megyék, városok monográfiáiban, egy-egy tudományos munkában, számos boszorkányper lett ismertetve s azok között, a­kik e pereket közölték, történettudományunk leg­tiszteltebb neveivel találkozunk. Mind e közlemények, bár köztük számos nagyon érté­kes, korántsem voltak elegendők arra, hogy a magyarországi

Next