Aristoteles: Nikomachoshoz cimzett ethikája Ford. Haberern Jonathán (1873)
Előszó és bevezetés
ELŐSZÓ Tanításaim ismételten és újra vezettek Aristoteles műveinek forgatva forgatására; régen szilárdult meg bennem a gondolat, hogy a nagy búvárt a magyar mívelt családok barátjává tegyem, s ez a gondolat nem engedett pihenést lelkemnek. Gondtelt nehéz években dolgoztam az Ethikán, és azon mű, mely akkor támaszom és örömöm volt, a m. t. Akadémia részvétéből most napvilágot lát, s nagyobb körben is segélyezheti az etnikus tartalom kivívását. Megcáfolhatatlan igazság az, hogy az ethikus tartalom, az ideális törekvés nyerte vívmányok, teszik a nemzet valódi kincsét s biztosítják történelmi állását, a jelen és az utókor tiszteletét. — Tanúskodjanak mellettem mások, — ez a támadókat illeti. Jól mondja Lazarus, hogy mióta Sokrates a delphosi jósda feliratát életének vezérévé tette, az önmegismerés a gondolkodó szellemekre nézve nem csak gyakorlati érdeket, hanem theoritikus feladatot is képez, mely az összes tudományra folyvást lenditőleg és elevenitőleg hatott. Mióta azonban a nemzeti tudat megerősödött és Arist. Ethik. bevezetés.