Lipthay Sándor: Gróf Széchenyi István müszaki alkotásai (1896)
Bevezetés
Bevezetés. »A mikor a politika terére léptt.n. Magyar Ország sírkerthez hasonlított, a hol minden alszik és a hol a kormány a magyar alkotmány és a magyar nemzetiség utolsó szikráját sírba temeti . . . .« E szavakkal*) jellemzi Széchenyi István gróf közállapotainkat abban a korban, a mikor nemzetünk átalakításának nagy művét megindítani készül. És valóban érthető, ha az ő aggódó szemei nemzeti hanyatlásunknak ily sötét képét látták. Ellentétben az írott törvény szavaival, amelyek teljes állami függetlenségünket biztosították, hazánk a monarchia kapcsolatában tényleg alárendelt tartományi helyzetben sínylődött. Legfontosabb ügyeinket idegen földről idegen kezek intézték és a trón és a nemzet közé a szinte százados bizalmatlanság fojtó köde nehezedett. A magyar nyelv száműzve volt mind a hivatalos helyekről, mind a magasabb körökből és helyét a latin és német nyelvek bitorolták. Maga a nemzet szétvált csoportokra volt szakítva, amelyek egybeforradását rendi alkotmányunk elavult intézkedései gátolták, amelyek a legfőbb jogokat — a nagyobb rész rovására — a csekély számú kiváltságosoknak juttatták. Közgazdasági fejlődésünket a közlekedés eszközeinek silányságán kívül régi magánjogunk bénító intézkedései is megnehezítették és végkép fojtogatta az a vámsorompó, amely hazánkat, a nemesi adómentesség ellensúlyozására, akkor még az örökös tartományoktól elválasztotta és valósággal Ausztria gyarmatává tette.* 2) *) Majláth, Gr. Sz. 1. Levelei III. k. 24. 1. 2) L. erre nézve Marczali, »A legújabb kor története« czímű művének 279., 254. és 255. lapjait, de kivált ugyanezen szerző »Magyarország GR. SZÉCHENYI MŰSZAKI ALKOTÁSAI.1