Budenz József: Magyar-ugor összehasonlitó szótár (1881)
Előszó
ELŐSZÓ. Az úgynevezett „ugor nyelvek“ (vagy amint másoknak jobban tetszik „finn-ugor“ nyelvek) vagyis a magyar, vogul-osztják, zürjén-votják, lapp, finn, mordvin és cseremisz nyelvek szorosabb egybetartozásáról s egyszersmind egyéb „altaji“ nyelvektől együtt való távolabb állásáról mindenkit az egyszerű elfogulatlan szemlélet győzhet meg, s nem is tudjuk, hogy azt valaki tagadta volna, aki csak e szemlélethez az illető mindenoldalú nyelvismeretekben magának a kellő módot is megszerezte. Igaz, hogy a nagy altaji nyelvcsalád körében az ugor nyelveknél még szorosabban egymáshoz tartozóknak mutatkoznak pl. a török nyelvek (habár e nyelvcsoportnak legszélsőbb tagjait mérjük is egymáshoz, teszem az oszmántörököt és a jakutot vagy a csuvast), de az ugor nyelvek szorosabb viszonya, közös fejlettségi fokukhoz mérten, szintén túlterjed a csupa alapszó- (gyökszó-) egyezésen, minthogy bennük még a grammatikai alakok rendszere közös alapvetésen nyugszik; jelesen szóképzésükben aránylag igen kevés az, amit az egyes nyelvek egészen külön, saját anyaguk fölhasználásával alkottak meg. Mint külön egybetartozású rokonok pedig az ugor nyelvek megkívánják a tudománytól az egybehasonlítást mindenek előtt azon czéllal, hogy hajdani egységüket vagyis az ugor a 1 a^ij§fjj§jP újra előteremtsük.