Budenz József: Magyar-ugor összehasonlitó szótár (1881)

Előszó

ELŐSZÓ. Az úgynevezett „ugor nyelvek“ (vagy a­mint mások­nak jobban tetszik „finn-ugor“ nyelvek) vagyis a magyar, vogul-osztják, zürjén-votják, lapp, finn, mord­vin és cseremisz nyelvek szorosabb egybetartozásáról s egyszersmind egyéb „altaji“ nyelvektől együtt való távo­­labb­ állásáról mindenkit az egyszerű elfogulatlan szemlélet győzhet meg, s nem is tudjuk, hogy azt valaki tagadta volna, a­ki csak e szemlélethez az illető mindenoldalú nyelvismeretekben magának a kellő módot is megszerezte. Igaz, hogy a nagy altaji nyelvcsalád körében az ugor nyelveknél még szorosabban egymáshoz tartozóknak mutatkoznak pl. a török nyelvek (habár e nyelvcsoportnak legszélsőbb tagjait mérjük is egymáshoz, teszem az oszmán­törököt és a jakutot vagy a csuvast), de az ugor nyelvek szorosabb viszonya, közös fejlettségi fokukhoz mérten, szin­tén túl­terjed a csupa alapszó- (gyökszó-) egyezésen, mint­hogy bennük még a grammatikai alakok rendszere közös alapvetésen nyugszik; jelesen szóképzésükben aránylag igen kevés az, a­mit az egyes nyelvek egészen külön, saját anyaguk fölhasználásával alkottak meg. Mint külön egybetartozású rokonok pedig az ugor nyelvek megkívánják a tudománytól az egybehasonlítást mindenek előtt azon czéllal, hogy hajdani egységüket vagyis az ugor a 1 a^ij§fjj§jP újra előteremtsük.

Next