Régi magyar codexek: Tihanyi codex, Kazinczy codex, Horvát codex - Nyelvemléktár 6. (Budapest, 1877)

Előszó

ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár VI. kötetében foglalt három régi magyar kézirat közül a Kazinczy és Horvát Codexböl csak az első lap volt közölve hasonmásban (Tud. Gyűjt. 1836. XII. és VIII. köt.), a Tihanyi Codexböl azonban két egész darab («Eg zep prédikáció azzonunk marianak foganatarol» és «Eg­zep es aietatos prédikáció azzonunk marianak zileteferól») jelent meg Toldy Ferencz Imma­­culatájában (Pest, 1855.), mai helyesírással és nyelvjegyzetekkel. Mind a három codexet teljesen és híven most először veszi a kö­zönség. A kiadás ugyanazt az eljárást követte, mely már az előbbi kötetekből ismeretes. Itt is az eredetinek végződő lapját is, kezdődő lapját pedig a lapszélre tett kövér szám jelöli. Hasonlóképen ( ) szövegbeli hézagot, (!) akármi okból föltűnő, (?) olvashatatlan vagy kétes olvasata szót jelent. Az olvasható törlések most is ki vannak szedve és szögletes rekeszjelbe foglalva, az olvashatatlano­kat [?],az üresen hagyott helyeket [] mutatja. Az eredetiben piros-­ sal írottak ritkítva, a latin idézetek valamint a pótlások is dűlt be­tűkkel vannak szedve, a csak kijelölt m és n betűket m és n helyet­tesíti, s a lapszélről beiktatottak « » közé vannak téve. Az átírá­sok közül c csak a Kazinczy Codexben a második kéz írásában fordul elő s némileg hasonló az L-hez. Az O ugyancsak a Kazinczy Codexben a második kéz írásában­­ és 0 alakú, a többi részben valamint az egész Tihanyi Codexben majd olyan mint a 9. Az u csak a Kazinczy Codexben kerül elő s v alakú; végre az v megvan mind a három codexben, s a Tihanyiban alul vonásos v, néha f, a Kazinczy Codexben alul fölül vonásos v, a Horvát Codexben fölül két pontos v fejezi ki.

Next