Régi magyar codexek: Tihanyi codex, Kazinczy codex, Horvát codex - Nyelvemléktár 6. (Budapest, 1877)
Előszó
ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár VI. kötetében foglalt három régi magyar kézirat közül a Kazinczy és Horvát Codexböl csak az első lap volt közölve hasonmásban (Tud. Gyűjt. 1836. XII. és VIII. köt.), a Tihanyi Codexböl azonban két egész darab («Eg zep prédikáció azzonunk marianak foganatarol» és «Egzep es aietatos prédikáció azzonunk marianak zileteferól») jelent meg Toldy Ferencz Immaculatájában (Pest, 1855.), mai helyesírással és nyelvjegyzetekkel. Mind a három codexet teljesen és híven most először veszi a közönség. A kiadás ugyanazt az eljárást követte, mely már az előbbi kötetekből ismeretes. Itt is az eredetinek végződő lapját is, kezdődő lapját pedig a lapszélre tett kövér szám jelöli. Hasonlóképen ( ) szövegbeli hézagot, (!) akármi okból föltűnő, (?) olvashatatlan vagy kétes olvasata szót jelent. Az olvasható törlések most is ki vannak szedve és szögletes rekeszjelbe foglalva, az olvashatatlanokat [?],az üresen hagyott helyeket [] mutatja. Az eredetiben piros- sal írottak ritkítva, a latin idézetek valamint a pótlások is dűlt betűkkel vannak szedve, a csak kijelölt m és n betűket m és n helyettesíti, s a lapszélről beiktatottak « » közé vannak téve. Az átírások közül c csak a Kazinczy Codexben a második kéz írásában fordul elő s némileg hasonló az L-hez. Az O ugyancsak a Kazinczy Codexben a második kéz írásában és 0 alakú, a többi részben valamint az egész Tihanyi Codexben majd olyan mint a 9. Az u csak a Kazinczy Codexben kerül elő s v alakú; végre az v megvan mind a három codexben, s a Tihanyiban alul vonásos v, néha f, a Kazinczy Codexben alul fölül vonásos v, a Horvát Codexben fölül két pontos v fejezi ki.