Téglás Gábor: Ujabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dácia történetéhez egészen Traianus felléptéig (1894)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Mióta a törvényhozás az 1878. évi julius hó 13. kelt berlini szerződés LVII. czikkéből kifolyólag a magyar államra ruházott aldunai szabályozás munkálatainak költségeit s kiviteli módozatait az 1888. évi XXV. t.czikkben megállapította s 1890 szeptember 18-án Baross Gábor nevét megörökítő nagyszabású feladatok megvalósításához fogtak, az Al-Duna iránt amúgy is általánosan mutatkozó érdeklődés a tudományos világban is egyszerre megkétszereződött. Hisz alig van gondolkozni szerető ember, s főleg a hazai történelem és ősrégészet munkásai közt alig akad olyan, aki ne érezte volna azóta e tájképileg is párját ritkító, történeti vonatkozásaival annyira imponáló, technikai tekintetekben pedig ez idő szerint európaszerte első helyen emlegetett Vaskapu-vidék vonzó erejét. Avagy a nyaranta odazarándokoló touristák ezreit is nem inkább az Al-Dunánál lezajlott történeti események varázsa befolyásolja-e? Csoda-e ezek után, ha a dunai zuhatagokhoz fűződő reminiscentiák engem sem hagyának illetetlenül, aki Dácia őskorának nyomozgatása közben minduntalan e zuhatagok környékének hadászati és politikai hatásával találkozom s a kit a Dácia ellen Traján által megindított occupationális hadjáratok kiindulási színhelyén most folyamatban levő vízszabályozási munkálatok annyival inkább érdekelnek, mert eleven tudatában élek annak is, hogy a Dunavonal tanulmányozására, régészeti emlékeinek kipuhatolására kedvezőbb alkalom egyhamar nem ismétlődhetik a mostaninál, amikor a hetven kilométernyi hosszúságban elosztott műszaki személyzet a vezetőkkel együtt a tudományos feladatok megoldásában, a topographiai adatok gyűjtésében helyi tapasztalataival, magas műveltségével segítségünkre járulhat s a midőn a minisztertől kezdve mindenki örömmel fogadja, ha a műszaki vállalatok jelentőségét régészeti és történelmi felfedezésekkel növelni igyekszünk. De az Al-Duna vonzó erejét nálam az a nem egészen alaptalan feltevésem is lényegesen fokozta, hogy Dácia aranyhegyeiben mutatkozó, bár előállítási idejükre kellően meg nem határozható óriás külvájatok, sziklaátvágások technikájához is útbaigazító analógiákkal találkozhatom oda lenn a Duna jobb partján bevésett s nagyjában és általában Trajánus műveiként emlegetett, tényleg azonban már Marsigli Lajos által a XVI. század végén Tiberius és Traján közt megosztott sziklautakban. Mindennél hatalmasabb ösztönül szolgált azonban a lakóhelyemtől kissé messzi eső területnek épen a távolsági viszony következtében nehezebbé és költségessebbé vált régészeti tanulmányozásra az a másik körülmény, hogy az aldunai zuhatagoknál mutatkozó feliratok szabatosabb helyi meghatározása még mindig eldöntésre is szigorúbb kritikai felülbírálatra vár, így mindenekelőtt nem sikerült idáig teljesen tisztába jönnünk a Marsigli Lajos által 200 év előtt az 1690 körüli határjárás idejéből «tres lapides» czím alatt a Tacitalia közeléből megörökített s azóta meglehetősen feledésbe ment hármas feliratának mibenlétével. Marsigli idézett nagy művének II. kötetében az 53. rajzlap alsó felén ugyanis két sziklaféng