Voinovich Géza: Gyulai Pál emlékezete (Budapest, 1926)

Gyulai Pál emlékezete. Irta: Voinovich Géza. Mint földjét a koronázó dombba, irodalmunkba foly­vást elküldte tehetségeit az ország minden vidéke. Nálunk nem is ragaszkodtak szűkebb bazátok hagyományaihoz és jellegéhez, mint a franciáknál a Provence; rokonizlés és irány sem kapcsolta össze őket, mint a németeknél a sváb iskolát, hanem beleolvadtak a magyar irodalom egységébe. Csak Erdély szépíróin érzik a bérces ország levegője, azokon is, akik az egész nemzetnek írnak, mint Jósika és Kemény. Erdély zivataros múltját idézik fel, mely fölött tragikai árnyak borongnak; tájait festik; alakjaik lelkén, szenvedé­lyein, mint gyűlölködésein, valami zordon erő érzik, hasonlón a székely népballadákhoz; költői nyelvökön különös zamat. Belőlök Erdély lelke szól, hol szivósabb az emlékezet, ébe­rebb a történeti nyomok emléke s az érdeklődés a közélet iránt, ami mind a hosszú különállás alatt fejlett ki. Ez irodalom a múlt század harmincas éveinek derekán Jósika regényeivel az egész ország közönségét meghódította; utóbb, a negyvenes évek végén, egy politikai eszme fordította Erdély felé a szíveket: az Unió vágya. Irodalom és politika ismét egymás nyomában jártak. Államférfiak és költők a két ország egyesüléséért lelkesültek, velük az egész ifjúság a Királyhágón innen és túl. E mozgalomban Gyulai Pál a kolozsvári ifjúság vezére. Ekkor adja ki első hazafias ver­seit, közös kötetben Szász Károlylyal és Mentovich-csal, összeolvasztva az irodalmi lelkesülést a politikaival. Már ekkor túl volt első írói kisér­letein, s gróf Bethlen János házánál, mint nevelő, megismerte Erdély vezéralakjait. E kezdet jellemzi a későbbi férfiút, kiben állandó maradt az érdeklődés a közélet iránt, s az írót, aki egyik jellegzetes tagja azon írói seregnek, mely Erdélyből indul el, de az egész országnak munkálkodik. A szabadságharc éveit, mint gróf Teleki Domokos titkára, Pest közelében élte át. 1851-ben látta viszont a szomorú Erdélyt, hol azalatt anyját is eltemették; az egész ország olyan volt szemében, mint a koporsóban mosolygó

Next