Ferenczi Zoltán - Bártfai Szabó László - Viszota Gyula: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a 19. század első felének történetéhez 1. Ferenczi Zoltán: Széchenyi (István) emlékezete. - Szabó László, Bártfai: Adatok a MTA történetéhez 1825-1849-ig. - Viszota Gyula: Cenzurai kúlönlegességek a 19. század második felében. (1926)
I. Ferenczy Zoltán: Széchenyi emlékezete
1. SZÉCHENYI EMLÉKEZETE. Irta: FERENCZI ZOLTÁN r. t. Egy alkalommal egy athének*híres szónok hosszú dicsőítő beszédet tartott a nagy Herakles érdemeiről, melyet végig hallgatott egy spártai is. Kérdezvén a szónok emettől, hogy miként tetszett beszéde, ezt felelte : „Talán gyalázta-e valaki Heraklest, hogy annyira dicsőíted ?“ Szószerint ezt mondhatná nekem is valaki, ha valami módon sikerülne egy Széchenyit megközelítően méltó beszédet tartani. Ennek érzése uralkodott bennünk, midőn ez év (1925) szeptemberében leutaztunk az akadémia részéről Sopronba, hogy 17-én a nagy férfiú szobrát és 18-án Czenkre, hogy sírját megkoszorúzzuk. Négyen voltunk a küldöttek : Kaán Károly, Herczeg Ferenc, Balogh Jenő és én. Mindkét helyen Balogh Jenő, Akadémiánk főtitkára, némán helyezte el a koszorúkat s mi hosszasan, szótlan álltunk fedetlen fővel a szobor és kriptafal előtt, mélyen meghatva. Ezt a szótalan érzést a szavak talán elrontották volna, mert nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót. Talán ezen az ünnepen is valami ilyen szótlan magunkba merülés volna Széchenyiről a legméltóbb megemlékezés és aztán hazatérvén, kiki elolvasná önmagában a legjobbat, amit Széchenyiről valaha írtak, Kemény Zsigmond élet- és jellemrajzát s a legmagasztosabb költeményt, a leghatalmasabb ódát,melyet valaha valakiről írtak, Arany Széchenyi emlékezetéi. Mert mit mondhatna vagy írhatna az én gyönge "ajkam, vagy toltam ezekhez méltót ? Újra idézethez kell folyamodnom s a legnagyobb magyar legnagyobb politikai