Paszlavszky József (szerk.): A Magyar Birodalom állatvilága. Orthoptera - A Magyar Birodalom állatvilága (1899)
Classis. INSECTA. Ordo. ORTHOPTERA.
Classis. INSECTA Ordo. ORTHOPTERA. Auctore Julio Pungur. Az Egyenesszárnyúak rendjébe tartozó némely, Magyarországon előforduló rovarokról már a megelőző századok íróinál nem egy feljegyzést találunk, a méh feljegyzések nagyobbára ártalmas fajokra, főképen pedig a mezőgazdaságban nagy kárt okozó sáskákra vonatkoznak. Krónikáinkban az 1084, 1241, 1242, 1340, 1380, 1473, 1536, 1342, 1549, 1581, 1185, 1691, 1693, 1747, 1748, 1780,1782, 1826, 1828 évek vannak feljegyezve, mint a melyekben gazdáinknak a sáskák nagy károkat okoztak. Ezekhez sorozhatjuk századunkból még az 1847. és 1875. évet, főként pedig 1888—90. éveket, a mely utóbbiakban másközönséges fajokon kívül a szerfelett nagy tömegben megjelenő Stauronotus maroccanus Titums. garázdálkodott volt. E rovarrend hazai fajainak rendszeres tanulmányozására azonban csak a jelen század elején kezdtek vállalkozni némely tudós férfiak, akik búvárkodásaik eredményét gyűjteményekben állították össze, vagy közleményekben juttatták napvilágra. Kov Tóbiás kir. kincstári kamarai felügyelőése 11 az első gyűjtemény, amely 1800-ban 23 fajt s ezek között 3 újat tartalmazott. A másodikat báró Ocskői Ocskay Ferencz Sopron városában iszogatá össze, s ebben a fajok száma, beleértve a báró felfedezte három újat is, 52-őt tett. A harmadikat, mely némely újjal együtt 75 fajból állott, Erivaldszky Imre gyújtó; a negyedik, a Frivaldszky Imre említett gyűjteményével együtt, Budapesten a Nemzeti Múzeumban őriztetik ; ezt Frivaldszky János rendezte s nagyobbára gyűjtötte is; gyarapításához hozzájárult Mocsara Sándor, dr. Horváth Géza, Pável János és Bíró Lajos. Kolozsvárit az Erdélyi Múzeumban van az ötödik, melynek első alapját Herman Ottó vetette meg az 1868—70. években Erdélyben gyűjtött 93 fajjal, közölték néhány újjal. De quibusdam insectis ordinis Orthopterorum Hungariae jam apud scriptores saeculorum antecedentium nonnullas invenimus mentiones, que plerumquae de speciebus noxiis et praecipue de Acridiis quibusdam migrantibus et in oeconomiam ruralem magna damna ferentibus tractant. In chronicis nostris Anni 1084, 1241, 1242, 1340, 1380, 1475, 1536, 1542, 1549, 1589, 1685, 1691, 1693, 1747, 1748, 1780,1782, 1826, 1826 sunt adnotati, in quibus hae bestiolae maximas devastationes oeconomicis afferebant; ad hos sunt ad huc numerandi, e saeculo nostro. Anni 1847, 1875 , et super omnia 1888—1890, quo, cum aliis speciebus, praesertim Stauronotus maroccanus Thunb. maximopere grassabatur. In studio systematico insectorum indigenorum hujus Ordinis solum in ineunte saeculo nostro incipiebant navigare quidam viri docti, qui ex speciebus Orthopterorum collectiones instruebant et scrutata sua publicationibus manifestabant. Primam collectionem Tobias Roy, Custos Aerarii Camerarii Reg. habebat, quae in Anno 1800. species 28 vernaculas — inter eas tres novas—continebat. Alteram Franciscus Ocskay Liber Baro deOcskeő in Oppido Sopron conferebat, in qua 52 species — inclusivis tribus novis a Barone ipso detectis, numerabantur. Tertiam, 75 species cum nonnullis novis continentem, Emericus Frivaldszky colligebat. Quarta, ordinata et plerumque auctaque a Johanne Frivaldszky, una cum collectione jam commemorata Emerici Frivaldszkyi, in Museo Nationali, Budapestini custoditur, ad hanc collectionem multa contulerunt inter alios . Al. Mocsáry, dr. G. Horváth, Joh. Pável et Lunov. Biró. Quinta in Museo Transylvanico, in urbe Kolozsvár habetur, cujus fundamentum primum Otto Herman cum speciebus 93. Annis 1868—70 in Transylvania captis, inter eas nonnullis novis, posuit.