Jelentések a magyar népmüvészetröl - Az 1928. évi prágai nemzetközi népmüvészeti kongresszusról (1929)

gr. Zichy István: Magyar népművészet. Történeti bevezetés

Magyar népművészet. Történeti bevezetés. Irta : gr. ZICHY ISTVÁN, a M. Tud. Akadémia tagja. Nagyon messze állunk attól, hogy képet adhassunk a magyar nép sokféle művészi megnyilvánulásának eredetéről és kialakulásáról. De azt megkísérelhetjük, hogy rámutassunk azokra a történeti tényezőkre, me­lyek leginkább befolyásolhatták a magyar népművészet kialakulását. A IX. századi Magyarország nyelvre finnugor, műveltségére, társa­dalmi szervezetére nézve török nép volt. A magyarokat korábban (való­színűleg sok évszázadon át) azon bolgártörökség között kell keresnünk, mely a Kaukázus felett elterülő síkságokon élt. Szomszédai az iráni eredetű alánok voltak. Ezeknek, valamint a területeiken átjáró prém­kereskedőknek közvetítésével ott sok iráni kultúrelemmel ismerkedhet­tek meg. A magyarok közvetlenül a történeti Magyarországra való bevándor­lásuk előtt, a nyugati törököktől alapított Kazár birodalom kötelékébe tartoztak, így tehát két aránylag igen fejlett műveltségű, részben megtele­pült életmódú török nép műveltségi behatása alatt álltak. A Feketetenger északi partján elterülő síkságokon, fel egész az erdő­vidékig jellegzetes postszasszanida ornamentika volt elterjedve, melynek talán legszebb és leggazdagabb példáit a magyar honfoglaláskori harcos sírok ötvösműveiben láthatjuk, így a magyarság előkelői egységes jellegű ornamentális stylust hoz­tak magukkal, de ennek emléke nem népművészeti tárgyakban, hanem iparosok ötvösmunkáiban maradt ránk. A honfoglaló magyarok gazdasága főként nagy állattenyésztésből állt, de már a földmívelést is ismerték. Azonban régi hazájukban, a népek országútján csak mint kifejezetten harcos nép maradhattak fenn. Voltak előkelőik, voltak közöttük gazdagok és szegények is, de szolgai sorban

Next