Lechner Károly: Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában (Budapest, 1923)
Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában. Lechner Károly + 1. tagtól. E hátrahagyott székfoglaló értekezést a M. Tud. Akadémia III. osztálya 1923. évi április hó 9-én tartott felolvasó ülésén terjesztette elő Schaffer Károly 1. tag. A közérzéseknek lényeges szerepük van a lelki események lefolyásában, a gondolkodás fényeiben, egyáltalában az értelmi működések körében. Mit is értsünk a közérzések neve alatt? A legalsóbbrendű egysejtű őslényeknek, a protozoáknak is vannak közérzéseik. Az állatvilág összes élő egyéneinél közérzésekkel találkozunk. Minél magasabbrendű, minél tökéletesebb fejlődésű valamely élőlény, minél szövődményesebb szervek állanak rendelkezésére, annál többfélék, annál többszínűek, annál változatosabbak annak közérzései. Nagyító alatt figyelemmel kísérve bármely egysejtű őslény életmunkáját, tapasztalható, hogy a sejtlény 1. ingerekkel szemben fogékony, azaz izgatható, 2. az ingerlésre visszahat, azaz izgalmát életeredményekkel árulja el és hogy 3. az ingerlést, vagyis saját izgalmi állapotát megérezi. Ez utóbbira abból következtethetünk, hogy több időazonos inger behatásakor azok között éppen úgy tud válogatni, mint a visszahatásai között. A válogatás ténye pedig csak úgy lehetséges, ha az egyes ingerlések és az egyes visszahatások közötti különbségeket megérezi. Minden élősejt, minden élőlény , erőtényezőnek mondható. Teste anyagában kötött erők vannak fölhalmozva, amelyek ingerlésre fölszabadulnak. E felszabadulás éppen úgy történik, mint pl. a puskaporban megkötött erőkkel, amikor azok a gyújtószikra ingerére fölszabadulván, robbanást okoznak. A különbség csak az, hogy az élősejtben megkötött erők felszabadulásakor nem robbanás történik, hanem különböző életeredmények mutatkoznak. Kísérletileg kimutatható továbbá az is, hogy az inger okozta izgalom állapotában az élősejtben hő, villamosság, vegyi bomlás, vegyi alakulás.