Magyary Géza: A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar jogtudomány (Budapest, 1926)

I.

! Midőn az a kérdés áll előttünk, hogy alapítása óta a Ma­gyar Tudományos Akadémia milyen befolyást gyakorolt a magyar jogtudományra, előbb rövid pillantást kell vetnünk a korábbi időre. Jogtudományunk az Akadémia alapítása előtt elég szá­mottevő volt, erős nemzeti szellem is hatotta át, de nem volt­­ magyar. Művelői igen csekély kivétellel a latin nyelvet használták. Amint egész közéletünk, a törvényhozás, az igaz­ságszolgáltatás, a kormányzat, a közép- és felső­oktatás nyelve a latin volt, éppúgy latin volt jogtudományunk nyelve is. Az ezen korbeli jogi irodalmunknak legjelentősebb ter­méke Verbőczy Hármaskönyve. Nem egyhamar találunk pél­dát a világirodalomban arra, hogy egy jogi munka, amely törvénynek készült ugyan, de törvénnyé nem lett, a jogi műveltségre oly kizárólagos s az állami életre is oly döntő befolyást gyakorolt volna, mint nálunk a Hármaskönyv. Egész jogirodalmunk több századon át ennek a munkának eszmekörében mozgott. A gyakorlatban pedig megdönthet­ően tekintély, jogforrás gyanánt szerepelt. Mikor az ország a mohácsi vész után darabokra tört, egységét a nemzet szel­lemében s jogéletünk gyakorlatában a Hármaskönyv tar­totta­ fenn. Ez a latin nyelvű jogi műveltségünk sok kiváló jogtudóst adott az országnak. Kitonich, Szegedy, Huszty, Kovachich M. Gy., Kelemen, Kövv, Frank, Bartal, gróf Cziráky Antal, Virozsil, Szlemenics a legjelesebbek, akiknek emlékét az utókor is legnagyobb tisztelettel veszi körül. Verbőczy Hármaskönyvén felépült jogtudományunk a rendi államszervezetnek jogtudománya. A Hármaskönyv a maga idejében demokratikus alkotás, mert mikor az oligar- 1a

Next