Koszorú, 1864. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1864-10-09 / 15. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reclamatiók is küldhetők .- Üllői út 7 sz. HETILAP A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MŰVELTSÉG Előfizetés: egész évre rá írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala . Barátok tere 7. sz. MÁSODIK ÉVFOLYAM. OCTOBER 9. 1864. MÁSODIK FÉLÉV. 15. SZÁM. KÖSZÖRŰ". KÖRÉBŐL. A KÖLTÉSZET RENDELTETÉSE. (Folytatás.) Utunkat folytattuk, balról a puszta, jobbról az Anti-Libanon hullámzásai közt, nehány, az arab nyájőrök által művelt apró szántóföldön s egy széles forrás medrén keresztül, mely a romok közt kígyózik, s melynek partjain nehány szép diófa emelkedik. Az acropolis, vagyis a mesterségesen emelt halom, melyen Heliopolis nagyszerű emlékei terültek el, már látható volt itt-ott az ágak közt s a magas fák teteje fölött; végre egészen szemeinkbe tűnt, s az egész társaság, mintegy villanyütés által érintve, megállóit. Nincs toll, nincs ecset, mely leirhatná a benyomást, melyet egyetlen pillanat ad a szemnek és léleknek; lépteink alatt, a patak ágyában, a mezőkön, a fák törzsei körül, iszonyú nagyságú kődarabok feküdtek vörös és szürke gránitból, vérszinű porphyrból, fehér márványból, sárga, de ép oly fényes kőből, mint a parosi márvány; szobortöredékek, kivésett oszlopfők, gerendák, boltozatok, párkányok, oszloptalapzatok, mindannyi szétszórt s még vergődni látszó tagjai az arczczal földre zuhant szobroknak; mindez rendetlenül, apró halmokban emelkedve, ezer darabbá szórva s szétomolva mindenfelé, mint egy vulkán lávái, mely egy nagy birodalom romjait hányta ki. Alig lelhetni rést a tovább haladásra a művészetek e földre szórt szemete közt; lovaink patkója minden lépésen megcsúszott az eltörött párkányzatok kicsiszolt ékítményén, vagy egy csonka nőszobor hó kebelén : egyedül Balbek patakja talál magának utat e romágyak közt, beszédes habjaival mosogatván e márványtöredékeket, melyek meg-megakadályozzák futásában. E valódi márványhalmokat képező romhullámokon túl emelkedik Balbek vár hegye, ezer lépés hosszú, hétszáz láb széles, csupán ember kezek által, faragott kövekből,melyeknek mindegyike 50—60 láb hosszú s 15—30 láb magasságú) épitett sikemelvény; — e kifaragott gránitdomb emelkedik föl előttünk, keleti oldaláról, mély alapjaival s megmérhetlen felületével, melyen három gránitdarab száznyolczvan lábnyi kerületű, s közel négyezer láb területet foglal el földalatti boltozatainak széles mélyedéseivel, melyekbe a patak szökdelve esett le, s hol a szél, a patak morajával, cathedrálisaink harangjaiéhoz hasonló hangot képezett. E roppant emelvényen tűntek szemünkbe, a kék és rózsaszínű látkörből kiválva, a nagy templomok emelkedettebb, aranyszínű részei. Ezen elhagyatott emlékek némelyike, mintha csak tegnap hagyta volna el őket a művész keze, érintetlennek látszott; mások csak még fönálló maradványokat, magános oszlopokat, meghajlott falakat s lehomlott homlokzatokat mutattak; szemünk fénye elveszett e különféle templomok oszlopainak csillogó tekintetében, s a magasra emelkedő látókör nem engedé látni hol végződik e kő népcsoport. A nagy templom hét óriási oszlopa, méltóságteljesen viselvén még gazdag s colossalis párkányzatát, uralkodott az egész jelenet fölött, elmosódva a puszta 29