Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-01-29 / 5. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők . Üllői út 7 sz. HETILAP A SZÉFIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Entseh Gusztáv kiadó-hivatala Barátok tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. JANUÁR 20. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 5. SZÁM. KÖSZÖRŰ. A TRAGOEDIA BÖLCSELETE, VONATKOZÁSSAL TELEKI LÁSZLÓ „KEGYENCZ“-ÉRE. (Vege.) Érzésre minden ember képes. Az érzést úgy fejezni ki, hogy másokban is hasonlót ébreszszünk: ez a költészet föladata. E feladatot kétfélekép lehet teljesíteni: az érzések közvetlen felköltése által, melyek a rajzra visszahatnak , ezt teszi a lyricus. Továbbá : képek, illetőleg alakok és cselekmények által hangolván az olvasót, úgyhogy azok idézzék elő a czélzott érzést közvetve, így történik a drámában és eposzban. Miután pedig csak az egészet szüli a lelkesedés, a részeket a nyugalom alkotja, önként értetik, hogy sokkal könnyebb a lyricus munkája, kinél a conceptió és kivitel közt rövidebb köz fekszik, mint a szomorújáték íróé vagy hősköltőé, ahol ugyan az ilet csak úgy egy perez szüleménye, mint a lantosköltőnél, de miután a megalkotás aránytalanul hosszabb időt vesz igénybe, az ihletnek a mű összegére való átvitele sokkal nagyobb erőt kíván. Vegyük a kérdés másik oldalát. Alakokat és cselekvényt rajzolni sokan tudnak, s e cselekvényt és alakokat az elfogadott költői formák külső szerkezete szerint idomítni nem egynek sikerül. Ámde ritkának sikerül az alakokat és cselekvényt valamely fölvett eszmével oly öszhangba hozni, hogy amazok ennek mindenben közvetlen érvényesítésére szolgáljanak. Van sza elég, a ki érzésekkel rendelkezik — minden költészetben a lyricusok száma a túluralgó; — van a ki a rajzolás külső feltételeit érti — a jelenetezés és színpad titkát beíró tehetségeknek se szeri, se száma, hanem a kire Apolló úgy mosolygott légyen, hogy ecsetjében e két tehetség öszszeolvadva , mint a költői alkotás képesség nyilatkozzék: olyat csak ezekben kapni egyet. Ezért vannak nekünk drámáink, szép nyelven tolmácsolt dús érzésektől hullámzók (itt csak Vörösmartyt, Jókait említem) , vannak olyanok, melyek az emberi szívbe és magyar életbe mély pillantást engednek vetni (Hugó Károly, Czakó, Szigligeti); erőteljes genre-ék (Szigeti stb.); de olyat, ahol az érzés vagy a festő tehetség határozott költői eszme formái közt mozogjon, alig kettőt-hármat mutathat föl irodalmunk. Ezek egyike a „Kegyencz“ czímű ötfelvonásos tragoedia Teleki Lászlótól. Tovább megyek. Nem szokatlan dolog, miszerint valamely írónál költői igazság és művészi forma érzéke oly erősen ölelkezik, hogy első tekintetre az alkotó kéz hiányát még műértő előtt is képes feledtetni. A képzeletet pótolja az érzés, az alakot a szerkezet , az eszményit a valóság. Mélyebb pillantásra aztán észrevesszük, hogy ilyen helyt a teremtőképzelet túlnyomólag tanulmánynyal van helyettesítve és a művészet tettleges igényeinek csak nemleges minőségben van elég téve. Ilyesmit érzünk Lessing