Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-02-26 / 9. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők : Üllői út 7 sz. HETILAP Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich Gusztáv kiadóhivatala Barátok tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. FEBRUÁR 26. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 9. SZÁM. KOSZORÚ. A SZÉPIRODALOM SLTALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. a színészet könyvéből. (Vége.) A színházi képezde nem azért van, hogy lángelméket teremtsen, hanem hogy műveltséget adjon, s ez oldalról a legkisebb tehetséget a legnagyobbnak színvonalára emelje. Mert a segédismeretek megszerzése, a test kiképezése, s a lélek fegyelmezése végett, iskolára a lángésznek is szüksége van. Igaz, voltak nagy tehetségeink, akik műiskolába nem jártak, mégis mesterek voltak. De ki mondja, hogy az iskolai műveltség rájuk nem fért volna? Ki mondja, hogy nem voltak hibáik és hiányaik, miket a műiskola kijavíthat vagy eltakarhat vala? Szóval, ki mondja, hogy iskolázva, még egyszer ily jelesek nem lehettek volna? Színészi nagy tehetségek tekintetében korunk egyébként is igen meddő , tehát az ilyenek hiányát épen azért kell pótolni a kisebb-nagyobb képességek teljes egyensúlyozásával. Most minden színház erre törekszik. Mert oly előadás, mely az egyenlő erők tökéletes egybeolvadása s a kivitel szabatossága által jeleskedik , habár nem rázza is meg a kedélyeket, de valódi műélvezetet képes nyújtani; míg a rendkívüli tehetségek, minél inkább elragadnak bennünket, nagymérvű jelességeik által környezetük gyengeségét annál érezhetőbbé teszik. Itt az egyik pillanat a má-sikat rögtön megbuktatja, a bámulat má- morát az ügyetlenség hideg vízzel önti p arczon, s a sértő benyomások a kellemeseket tökéletesen ellensúlyozzák. III. A régi hellénektől és rómaiaktól bevégzett műtudományt a színészet nem örököli. Aristoteles maga megvallja, hogy korában a szavalásról írott tudomány nem volt. (Rhetorika III. 1.) Sőt azon elméleti töredékeknek sem sok hasznát vehetjük, melyek philosophusaiktól reánk maradtak. Az ő szinészetök oly kort és életet képmásol, mely régen elenyészett, s mely a mienktől épen annyira különbözik, mint a mythologia a bibliától. Hogyha mi ama korszakra Shakespeare után három századdal tekintünk vissza, kétezer éven keresztül, a Garrickek és Talmák sírdombjáról, úgy fog az előttünk feltűnni, mint a színészetnek naiv korszaka, melynek a mi keresztyén színművészetünk öntudatos fejleményéről s magas fokú tökélyeiről, természetesen, sejtelme sem lehetett. A görög és római dráma csupán típusokat rajzolt s átalános szenvedélyeket festett, és valamint színköltészete nem fejlődött az egyénítésig, szintúgy színészete is csak az alanyiság álláspontján maradt. A merev álcra, a bőruha, a magas fatalpú szandál (coturnus,) szóval: az alaknak a természetes arányok feletti nagyítása , az egyéni változatosság