Kritika 42. (2013)

2013 / 1-2. szám - Poszler György: A fehér ló kísértetei. Budapest "vörös rongyai" és Veesenmayer becsülete

2013■ január-február Nos, mindkettővel valami baj van. A fehér lóval és a tengernagyi egyenruhával is. A fehér lóval az, hogy nem győzött le semmit és senkit. A tengernagyi egyenruhával az, hogy nem volt már se tenger, se haditengerészet. Nem lehetett hát tengernagy sem. És fölöslegessé válhatott a tengernagyi egyenruha is. Nosztalgiának beil­lett. És nem tagadom, volt valami emlék, amire vonatkozhatott. Méghozzá egy tényleges győ­zelem. Az 1917-es otrantói tengeri csatában. A később legendává emelt szorosban. Győzelem néhány antant csatahajó fölött. Sebesülten is to­vább vezényelve. Egészen az eszméletveszté­sig. Erre emlékezhetett a tengernagyi unifor­mis. Két éve volt, mégis nagyon messze. Nem kronológiailag, de históriailag. A Gellért téren, meg a Parlament előtt e jelmez merő szerepté­vesztő anakronizmus. Szinte iróniának, ponto­sabban öniróniának hat. Igaz önirónia ebben­­. A bűnbakkeresés pedig gyors sikerrel járt. Ott volt mindjárt a legkedvezőbb figura. Az ekkor már emigráns Károlyi Mihály, az így szcenírozott bevonulásban, e díszletek és szereplők között nehezen feltételezhető. De vissza a fehér lóhoz. Meg a győzelem­hez. Hogy volt-e vagy sem. Úgy tudom, sajnálom, tényleg úgy tudom, hogy nem volt. A kommün vörös hadseregével nem találkozott. Mert az már hónapokkal ko­rábban összeomlott. Amikor kijátszotta az an­tant. „Szót fogadva” visszavonult a Felvidékről. És az ígéretet megszegve, nem állították le a ro­mán támadást. Meg nem találkozott a román hadsereggel sem. Mert a román hadsereg meg­szállta Észak-Dunántúlra nem ment. És a Du­­na-Tisza közére, a Tiszántúlra és a bűnös Bu­dapest felé is csak akkor, amikor a románokat onnan kiparancsolták a győztes szövetségesek. Nem volt alkalma sehol sem győzni. Meg ki is kerülte a győzelem lehetőségeit. Amik­­ persze­­ nem voltak lehetőségek. Csupa lehetetlenség a győztesek bevonulását szimuláló budapesti nagyoperai jelenet előtt. Ezért hat, ha nem ön­iróniának akkor csalfa kelléknek és jelmeznek a fehér ló és a tengernagyi egyenruha. Tudjuk, a bevonulást néhány hónappal a kormányzóvá választás követte. Azt pedig - újabb néhány hónappal - Trianon. A gyászos békediktátum. Amit alá kellett írni. Értelmes érv nem szólhatott és nem szólhat az aláírás ellen. De a nemzeti gyász után nem ártott - minél előbb - bűnbakot keresni. Itt azonban megállok egy pillanatra. 1920 nyarán alá kellett írni. Ám egy évvel korábban, 19 nyarán történt valami. Tudom, végképpen nem divatos, sőt, „hazafiatlan” tett. Mégis le­írom. Az történt, hogy az „északi hadjáratban” a kommün Stromfeld Aurél vezette vörös hadse­rege majdnem az egész Felvidékről kiverte a cseh csapatokat. Igen, kiverte és csak az antant be nem teljesített ígéretére vonult vissza. És igen, Stromfeld Aurél. Aki börtönbe került, amikor a békediktátumot aláírták. És kalapgyá­ri cégvezető volt Pesten, a Józsefvárosban. Amikor Horthy kormányzó volt Budán, a kirá­lyi palotában. A bűnbakkeresés pedig gyors sikerrel járt. Ott volt mindjárt a legkedvezőbb figura. Az ek­kor már emigráns Károlyi Mihály. Hány „nem” kell Trianon tagadásához? Exkurzus Károlyi Mihályról „Ha a... párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a meg­egyezéses béke ellen döntene, akkor mi vég­szükség esetében még fegyverrel is felszabadít­juk ezt az országot... ha olyan békét akarnának velünk aláíratni, mely Magyarország feldarabo­lását jelenti, akkor én azt mondom nektek ka­tonák, hogy én ezt a békét nem fogom soha aláírni.” Mondat Károlyi Mihály szatmári beszédéből. Amit a nevezetes Székely Hadosztályhoz inté­zett. Meg kell állnom egy pillanatra. A „nem... soha” gondolkodtat el. Erről lehet szó? Te­gyünk oda még két „nem” et. És akkor „nem, nem soha” lesz. A születő rend dacos tagadása Trianonra. Egy „nem” még az árulás része? Há­rom „nem már a feltámadás ígérete? Mert hiszen Károlyi áruló. Az ő bűne az ösz­­szeomlás. Meg persze Trianon. Az a baj, hogy nem tudom, mit is árult el. A háborúba nem ő vitte az országot. A háborút nem ő vesztette el. A trianoni békét nem ő írta alá. Most már azt is tudjuk, a kommünnek nem

Next