Magyar Géniusz, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 6. szám
82 MAGYAR GÉNIUSZ 1894 ______________ ____ ÁGOSTON JÓZSEF: A legélénkebb öröm, kitörő lelkesedés hangjai keltek szárnyra hirtelen a vigadótéri palota bureau-szobáiban, amikor megtudta az életosztály tisztikara, hogy szeretett főnökét, Ágoston József vezértitkárt az «Első Magyar Általános Biztosító Társaság legutóbbi igazgatósági ülésén aligazgatóvá nevezték ki. Ritkán keltett még ily őszinte, irigylés nélkül való sympathiákat egy kollega kitüntetése mint a jelen esetben. A létért vívott küzdelem talán sehol sem fásítja el a szíveket anynyira ridegekké, mint a hivatalok aktaporral telített, dohos levegőjében : a vállalatok versengése az alkalmazottak minden képességét kihasználja az üzlet érdekében, míg ezzel párhuzamosan az egyéni ambíció, amely érvényesülni és fölülkerekedni akar, az idegeket még inkább elcsigázza a végső erőfeszítéssel. Az üzleti verseny kapzsi konkurrencziává, a tisztviselők vállvetett iparkodása stréberséggé az «Első Magyar»-nál soha el nem fajulhatott. E kiváló intézetet folyton magas színvonalon tartják fényes tradíciói, az alapítók : egy Deák Ferencz, báró Sennyey Pál, Lónyay Menyhért, gróf Dessewffy Emil, Somssich Pál, báró Eötvös József szelleme, vezérférfiai előkelő gondolkodásmódja, a nemes értelemben vett konzervativizmus mellett korszerű reformok elől el nem zárkózó, sőt azokat épenséggel kezdeményező, valódi szabadelvűség. Miként szülőjének, a Földnek, kétféle mozgása van az embernek is: saját érdekei tengelye s a társadalom glóbusa körül. Hogy e kettős irányzat az «Első Magyar»-nak úgy fejlődésében, mint hivatalnokai magatartásában minden ellentét elsimításával a legszebb harmóniába olvadt, ennek érdeméből jelentékeny rész Ágoston József negyedszázados munkásságát illeti meg. Hangsúlyozva emeltük ki föntebb a «kollega» kitüntetését, mert az intézetnek kivált életosztályában az összes tisztviselőket, a főnökön kezdve a legifjabb gyakornokig, az együvé tartozás rokonérzete, igaz kortársi viszony fűzi egybe s a lázas munka hevében, idegeskedésből eredhető apró súrlódásoknak is Ágoston József humánus bánásmódja, nyájas példaadása mindenkor elejét tudta venni. Liberális intencziói megvalósításában buzgón segédkeznek neki Róna Márk s dr. Havass Rezső; működésüket ugyanez alkalommal osztályfőnökökké való előléptetésükben érte a méltó elismerés. Kisjókai Ágoston József az E. M. Ált. Biztosító Társaság újonnan megválasztott aligazgatója azok közé a ritka kiválasztottak közé tartozik, akiknek megadatott, hogy még munkabírásuk javakorában élvezzék a megérdemelt, önszorgalommal elért pályatetőn termő babérokat. Mi a jeles hivatalnok előléptetésében nemcsak a tisztviselői pálya babérait látjuk, hanem egy művelt lelkületű, fenkölt gondolkodású férfiú emelkedését, a ki közéletünknek is egyik rokonszenves, kedvelt alakja. Ismerjük őt mint ama nálunk kevesek egyikét, a kik a művelt franczia nemzetnél oly sokan vannak s kiket Jules Janin «a könyvek barátjának» nevez, mint finom ízlésű bibliofilt. Ő maga is szívesen írogatott fiatalos hévvel verseket, és a hatvanas évekbeli Nefelejts néhány csinos verse alatt olvashatjuk az akkor a pesti műegyetemet látogató fiatal technikus nevét. 1864 óta állandóan a fővárosban tartózkodik, melynek előkelő köreiben jól ismerik az ő szeretetreméltó egyéniségét. 1866 óta pedig állandóan szolgálja az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot, előbb mint főmérnöke és mathematikusa, legújabban mint aligazgatója. De azért nem lett hűtlenné fiatalkori ideáljához s szívesen áll az irodalom szolgálatában is, melynek tiszteletre méltó Maecénása. Fölkutatta Baróti Szabó Dávid ismeretlen iratait s kiadván azokat, becses dolgozatot írt melléjük. A Budapesti Szemle 1885-iki évfolyamában pedig Bártfai Lászlóról írt alapos irodalomtörténeti tanulmányt. Czikkeinek a száma is szép, melyeket különféle hazai lapokban, legtöbbször aktuális technikai vagy társadalmi kérdésekről írt. Azoknak a fényes tradiczióknak légkörében munkálkodva, melyek ez elsőrangú hazai intézetünkhöz fűződnek, Ágoston Józsefet tisztelet és szeretet veszi körül hivatalnokai és a közélet kitűnőségei részéről, kik benne a mintaembert, mintafőnököt ismerik és becsülik. Carolus: SZILÁGYI LAJOS: Buzgó, gondos ember nyerte el fáradságának, szorgalmának, tehetségének jutalmát Szilágyi Lajos személyében, kit az opera és a nemzeti színház műszaki tanácsosának neveztek ki. Elsőrangú szerepe volt eddig is az opera vezetésében s működésének körében ugyancsak meglátszott az igazi szakember keze. Mert soha kifogást nem emeltek az opera ellen műszaki kérdésekben, soha eset nem merült fel, hogy e téren valami gáncsolni való lett volna. Sőt ép ellenkezőleg: ha már korholták, ócsárolták e nagy műintézetet, a műszaki részben csak dicsérő, helyeslő szót hallottunk. Ezentúl Szilágyi Lajos működési köre majd a nemzeti színházra is kiterjed. Örvendünk, hogy így a nemzeti színház műszaki vezetése is így ily jeles kezekbe jutott. Székelyföldvári Szilágyi Lajos 1851-ben született. Felsőbb tanulmányait Berlinben, a királyi építészeti akadémián végezte, de a mérnöki oklevelet a budapesti királyi Józsefműegyetemen nyerte el. Alig 19 éves korában már Ybl Miklós mellett működött, mig 1872-ben államszolgálatba nem lépett. A fővárosi közmunkák tanácsához osztották be királyi segédmérnöknek. Itt tizenkét évig volt a köz- és magánépitkezések előadója s e téren a főváros rendezései közül számos érdemeket szerzett. 1876-ban az operaház építészi bizottságának tagjává neveztetett ki, majd pedig az építkezés műszaki ellenőrévé. 1884-ben az operaház megnyíltával — hasznos és sikeres működésének elismeréséül — miniszteri főmérnökké és az operaház műszaki felügyelőjévé neveztetett ki. 1886-ban Keglevich István gróf intendáns felhívására rendezte az opera adminisztráczióját és szabályozta úgy, hogy még ma is megérzik e rendezés nyoma. Zichy Géza gróf intendáns felkérésére 1893-ban ismét élére állott az opera műszaki adminisztrácziójának. Egész Európát beutazta az új műszaki tanácsos és tanulmányútjain szerzett tapasztalatait bőségesen fel is használta tevékenységében. Színházi technikai és adminisztratív kérdésekben elsőrangú tekintély s véleményét az illetékes körök mindig kikérik. Ő felsége — sikeres működéséért — 1884-ben és 1886-ban legfelsőbb elismeréssel, 1835-ben a Ferencz József-renddel tüntette ki. ÁGOSTON JÓZSEF.