Magyar Pszichológiai Szemle 17. (1960)

1960 / 1. szám - GEGESI KISS PÁL: Bevezető

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA XVII. KÖTET 1960. 1. SZÁM MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉM Gyermeklélektani Intézete­ ­­uDAPEST, VI., SZONDY UTCA 83-85 BEVEZETŐ Úgy vélem, e folyóirat hasábjain nem szükséges a pszichológia tudomá­nyos művelésének és gyakorlati tevékenységének fontosságáról szólni. Hogy mégis röviden rá kívánok néhány szempontra mutatni, erre az késztet legin­kább, hogy hazánkban olyan helyzet állott elő, hogy 1948 után közel 10 éven át a pszichológia tudományos és gyakorlati művelőinek nem volt lehetőségük kutatásaik és megfigyeléseik eredményeit saját szakmai folyóiratukban nyil­vános vitára bocsátani, sőt nem volt fórumuk sem, ahol szervezett formában összejőve nyilvános vitában elmondhatták volna, megbeszélhették volna szakmai problémáikat. Ez a helyzet azt is jelentette, hogy a pszichológusok­nak arra sem volt e 10 évben lehetőségük, hogy a szakmai közösség bölcses­ségére, erejére támaszkodva, kételyek esetén irányt szabhattak volna a kutatá­soknak és a gyakorlati tevékenységeknek, nem volt lehetőség, hogy munkáju­kat összeegyeztetve, tudományuk fejlődését és a tudományos eredményeknek a mindennapi életben való alkalmazását megszervezhették volna. Mindez súlyos következményekkel járt : nem tudott megindulni a kor­szerű pszichológusképzés, sőt még az is megszűnt, ami a korábbi években, ha csökevényesen is, de mégis igyekezett valami eredményt elérni ; súlyos következmény volt az is, hogy nemcsak a szervezett pszichológusképzés nem alakulhatott ki, de még a meglevő pszichológusok továbbképzése is nehézsé­gekbe ütközött, mert a közkönyvtárakban nem lehetett megtalálni a legújabb pszichológiai szakmunkákat, feloszlott a Magyar Psychológiai Társaság, meg­szűnt hivatalos lapja, a Magyar Psychologiai Szemle, amely korábban is az egyetlen magyar pszichológiai szakfolyóirat volt. Nagyon nehezen lehetett hozzáférni a nemzetközi folyóiratokhoz, és így a magyar szakemberek nem tudták figyelemmel kísérni a nemzetközi tudományos eredményeket. Károsan hatott ez a helyzet a már érett szakemberek számára is, azonban különös­képpen súlyosan éreztette hatását azokra a fiatalokra, akik valamilyen olyan szakmára készültek, amelyben elméleti és gyakorlati pszichológiai jártasságra van szükség, így különösen kedvezőtlen volt a hatás az orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai területre készülő fiatalok felkészülése szem­pontjából. A Magyar Tudományos Akadémia, mint a magyar tudományos élet legfőbb irányító szerve felismerte, és átérezte e kérdés jelentőségét, és felelős­sége tudatában, lehetőségeihez mérten nekikezdett a hiba kiküszöböléséhez. A Magyar Tudományos Akadémia I. sz. Klinikai Főbizottsága 1954. XII. 14-én tartott ülésén Gegesi Kiss Pál referátumot tartott „A pavlovi szemlélet alkalmazása a magyar gyermekgyógyászatban” címen. E referátumhoz csat­lakozó vita alapján javasolta a Főbizottság az Orvosi és Biológiai Osztály­ ­ Magyar Pszichológiai Szemle

Next