Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-02-14 / 7. szám

re támaszkodván, a magyar korona és Zápolya elete után töre­kedett. Gritli tehát szándékának valósítására 1534-ben török se­regekkel és néhány hozzá csatlakozott magyarokkal (Batthyány Orbánnal, Dóczy Jánossal és másokkal) Törökországból Erdélyt megszállotta, magához vevén seregeivel együtt a moldvai vajdát Rares Pétert is, ki titkosan Gritti ellensége volt. Az olasz 7000 emberrel ütő tábort Brassó mellett és mint Zápolya nádora Czi­­bak Imrét magához meghivá, ki akkor Erdélyben a leghatalma­sabb főnemes volt, és csak a vajda czimét birt Laszky Jeromos helyett vajdáskodott. Czibak egyike vala azon magyar főneme­seknek, kik Gritli nádorrá kineveztetését 1531-ben ellenezték és titkos terveit átlátva, azoknak ellenszegültek; e miatt az olasz a magyarnak halálát elhatározta. Czibak sejtvén veszedelmét, a meghívásnak engedelmeskedni nem akar, mig Péter megveszte­getett házi papja, kit Grittihez küld, nem értesíté, hogy az olasz előtte megesküdött, miként urát bántani nem fogja. Papjába bíz­ván a vajda, kevés kísérettel Brassó felé indult, de éjjel Felmer falu mellett Dóczy őt megrohanja és sátorában meggyilkolja. A hirre, hogy a szeretett vajda meggyilkoltatott, egész Erdély felzendül és Gritti a fellázadt, 40,000 főre menő, seregek elöl az erősített Megyesbe kényszerül vonulni, kivált midőn az őt kü­lönben sem kedvelő moldvai vajda tőle elpártol seregeivel. Az ostromot Majláth elrendeli, mindenkinek bocsánatot ígérvén, ki Grittit elhagyandja. Ezen ígéretre a magyarok őt elhagyják és a megyesi lakosok a törökök ellen fordulnak. Grittinek nem maradt egyéb hátra, mint a várból kitörni. És valóban majd­nem elérte már a moldvai tábort, melynek vezére az őt gyűlölő, de inkább a megvesztegetésnek mint gyűlöletének engedő Rares neki azt igéré, hogy őt megszabadítandja, midőn Kendy Ferencz rá tör és a hűtlen olaszt fiaival: Antallal és Endrével és a gyilkos Dóczy­­val együtt elfogja. A két vétkest a magyarok rögtön elítélték és kivégezték; Gritti ártatlan figyelmekét pedig a moldvai vajdának átadták, ki őket későbben szinte elveszté. És ez a történet Grittie, életének azon catastrophájával, mely­ben öt Szigligeti drámatárgyul használta. A felfogás és előadás a tárgy természeténél fogva, ha az történeti épségben meghagya­­tik, egyéb nem lehetett, mint azon cselszövői ügyesség és nagy­ravágyó s gonoszra fordított eszély előállítása és kitüntetése, mely­­lyel az idegen képes volt nem csak a törökök bizalmát annyira megnyerni, hogy magas polczra felvergődhetett, hanem a magyarok

Next