Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-02-14 / 7. szám
re támaszkodván, a magyar korona és Zápolya elete után törekedett. Gritli tehát szándékának valósítására 1534-ben török seregekkel és néhány hozzá csatlakozott magyarokkal (Batthyány Orbánnal, Dóczy Jánossal és másokkal) Törökországból Erdélyt megszállotta, magához vevén seregeivel együtt a moldvai vajdát Rares Pétert is, ki titkosan Gritti ellensége volt. Az olasz 7000 emberrel ütő tábort Brassó mellett és mint Zápolya nádora Czibak Imrét magához meghivá, ki akkor Erdélyben a leghatalmasabb főnemes volt, és csak a vajda czimét birt Laszky Jeromos helyett vajdáskodott. Czibak egyike vala azon magyar főnemeseknek, kik Gritli nádorrá kineveztetését 1531-ben ellenezték és titkos terveit átlátva, azoknak ellenszegültek; e miatt az olasz a magyarnak halálát elhatározta. Czibak sejtvén veszedelmét, a meghívásnak engedelmeskedni nem akar, mig Péter megvesztegetett házi papja, kit Grittihez küld, nem értesíté, hogy az olasz előtte megesküdött, miként urát bántani nem fogja. Papjába bízván a vajda, kevés kísérettel Brassó felé indult, de éjjel Felmer falu mellett Dóczy őt megrohanja és sátorában meggyilkolja. A hirre, hogy a szeretett vajda meggyilkoltatott, egész Erdély felzendül és Gritti a fellázadt, 40,000 főre menő, seregek elöl az erősített Megyesbe kényszerül vonulni, kivált midőn az őt különben sem kedvelő moldvai vajda tőle elpártol seregeivel. Az ostromot Majláth elrendeli, mindenkinek bocsánatot ígérvén, ki Grittit elhagyandja. Ezen ígéretre a magyarok őt elhagyják és a megyesi lakosok a törökök ellen fordulnak. Grittinek nem maradt egyéb hátra, mint a várból kitörni. És valóban majdnem elérte már a moldvai tábort, melynek vezére az őt gyűlölő, de inkább a megvesztegetésnek mint gyűlöletének engedő Rares neki azt igéré, hogy őt megszabadítandja, midőn Kendy Ferencz rá tör és a hűtlen olaszt fiaival: Antallal és Endrével és a gyilkos Dóczyval együtt elfogja. A két vétkest a magyarok rögtön elítélték és kivégezték; Gritti ártatlan figyelmekét pedig a moldvai vajdának átadták, ki őket későbben szinte elveszté. És ez a történet Grittie, életének azon catastrophájával, melyben öt Szigligeti drámatárgyul használta. A felfogás és előadás a tárgy természeténél fogva, ha az történeti épségben meghagyatik, egyéb nem lehetett, mint azon cselszövői ügyesség és nagyravágyó s gonoszra fordított eszély előállítása és kitüntetése, melylyel az idegen képes volt nem csak a törökök bizalmát annyira megnyerni, hogy magas polczra felvergődhetett, hanem a magyarok