Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-11-21 / 21. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten nov. 21. 1847. 21. sz. A NÉPMESE MAGYARORSZÁGON. II. Erdélyinél, Gaalnál és Schottnál csak négy, azon költészi nemet megközelítő, mesét találok, melyet a rómaiak a szó szigorúbb értelmében fabulának neveztek, és mely a németeknél a Fabel vagy Thierfabel név alatt ma is ismeretes. Megközelíti pedig az érintett négy mese e nemet azzal, hogy abban a szándék: erkölcsi tanítást nyújtani bár magában elég világos, még sincs oly egyenesen kimondva, mint a művészi mesében; más oldalról pedig e nemtől a mieinket a naiv és szádéktalan jellemzési czél távolítja el. Magyarország lakosainak e nembeli szegénysége még feltűnőbb , midőn e négy mesében sem találunk, az egyetlen oláh mesén kivid eredeti elemre, melyet már másutt nem láttunk volna; igy nevezetesen a négy közt a legsikerültebb, Gaal Világ háldja (der Weltsohn 11. sz.), elvitázhatlanul és tökéletesen keleti jellemű és eredetű, bár nem vagyok képes az eredetit idézni. Éisz állításomon kételkednék, véleményem alaposságáról meggyőződnie hasonlítsa össze mesénket Bechstein „Das Maeuskein Sambar“ (70. sz.) „Der Mann u. die Schlange“ (71 - sz.) „Der Hause u. der Fuchs“ (72. sz.) és „Die Lebensgeschichte der Maus Sambar“ (73. sz.) czimü meséivel, hol még az állatok nevei is keletiek; hasonlítsa továbbá össze Gaal meséjét az Ezer egy éjszakai „A halász és a genius“ czimü mesének kezdetivel, mely csak idomban más, de egyre megy a mienkkel. Esen mesében t. i. egy munkájából haza térő paraszt egy kígyót talál nehéz kő alatt, mely a kígyót majdnem agyon szorította. A kígyó a munkásnak esdekel szabadítja fel őt a kő alól, és neki hála fejébe ígéri azt, mit a világ nagy jótéteményért fizetni szokott. A kígyó megszabadíttatván, munkásunkat 21