Magyarságtudomány 2. (1936)
1936 / 1. szám - Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása
A magyar nemzeti öntudat kialakulása történetének első századaiban a magyarság nem nevezhető nemzetnek abban a jelentésben, ahogy közfelfogás és tudomány ezt a fogalmat ma értelmezik. A nyelv, a vér, a kultúra, a szokások és a sors közössége, tehát mindaz, amiért magunkat egy népi egység részeseinek, a magyar nemzet fiainak valljuk, vagy fel sem merült a korai középkor magyarjának tudatában, vagy nem váltotta még ki belőle az együvétartozás érzését. A magyarság még a XI—XII. században is egy olyanacionális közösségérzésben él, mely nem ezen a földön, hanem a délorosz puszták sajátos életfeltételei közepette vert gyökerei lelkében. A steppe fiának lelki beállítottsága, életformájának nomád-pásztori jellege és sanyarú életkörülményei együttesen száműzték a népalakulás folyamatából mindazokat a tényezőket, melyek a megtelepült, földmívelő közösségek életében a legnagyobb szerepet játszották. Itt nem következett be a nyelveknek, szokásoknak, fajiságnak az évszázados együttéléssel járó elkeveredése, a politikai szervezkedésnek spontán kiindulása egy homogén, rétegzetlen társadalomból. Ehelyett kistérségi-gazdasági egységek fokozatos egymásrarétegzéséből egyetlen ember és család személyes műveként gigantikus méretű társas alakulatok születtek, melyek a legkülönbözőbb nyelvű és etnikumú népelemekből állottak elő egy fölényes szervezőerő szavára. Minden nomád államalakulás hatalombitorláson és politikai parazitizmuson alapul, mindig egy kiválasztott elit érdekeinek kiszolgálója, de ugyanekkor nem nélkülözi a tekintélyi, vallási indokolást sem. Aki ezt a hatalmas építményt önerejéből létrehozta, annak egységét fenntartja és a benne élőkről gondoskodni tud, mágikus erők letéteményeseként jelenik meg alattvalóinak csodáló szeme előtt. Az „Ég Fia“, „Istenhez hasonló mennyszülte bölcs“, isteni kiválasztottság és elhivatás boldog birtokosa ő, aki éppen ezért természetfölötti jelek és körülmények kíséretében lép e világba: farkasanyától születik, emberanyját szent madár ejti teherbe, vad állatok táplálják, jeléül az istenség, a kozmikus erők beleszólásának az ember dolgaiba. Isteni eredetű tehát az a rend, az a szervezet is melyet természetfeletti képességei birtokában megteremt. A steppe élettörvénye és világnézete szerint a nagy szervező emberréteget emel emberréteg fölé, tekintet nélkül arra, hogy azok milyen nyelvűek, vagy fajúak. A népek tehát nem közös tulajdonságaik és érde