Magyarságtudomány 2. (1936)
1936 / 1. szám - Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása
Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása keik felismerése alapján találnak egymásra, hanem egy ellenállhatatlan erő kovácsolja őket egy kozmikusan indokolt egység rendszerébe. Ezért dicsekszik el az ázsiai hun birodalom megalapítója a kínaiaknak, hogy seregei huszonhat birodalmat igázván le, mindezeket a népeket hunokká, egyetlen családdá tette. A népnevek tehát születnek, cserélődnek, letűnnek aszerint ahogy a steppe nagy organizátorai váltakoznak. Egy ilyen piramisszerű emberépítmény ezrek és ezrek életfeltételeit biztosítja s teremt nyugalmat és viszonylagos biztonságot a nomád életben. Ha az épület összeomlik, elsősorban azokat temeti maga alá, akik legmagasabban álltak, a politikai és tekintélyi parazitizmus legtöbb előnyét élvezték, új vezér építi fel ugyanazokból az elemekből a maga új rétegzését, mint ahogy a steppét végigszántó vihar ugyanabból a homokból alakít ki új térszíni formákat. Az érdekeknek ez a végzetszerű összekapcsolódása mágikus-szakrális viszonyt teremt uralkodó és alattvaló között. ,,Az ember csaknem mindig vallásos viszonylatba kerül azokkal a hatalmakkal, melyektől függ, vagy úgy véli, hogy függ . . . Ugyanebből az okból kifolyólag részesül a nemzetségfő, a nemesség, a politikai vezető és fejedelem szakrális tiszteletben, sőt istenízésben [Thurnwald] Ezért az alattvalók társadalma úgy érzi, hogy a dinasztia virágzása a birodalom virágzását, kihalása pedig annak menthetetlen összeomlását jelenti. A belsőázsiai türköktől származó orchoni feliratokban lefektetett nomád állambölcsesség szerint, ha az uralkodó „nem tevékenykedett volna, nem lenne sem nép, sem birodalom. De mivel ezt tette, lett a birodalom birodalommá és a nép néppé. Az elmondottakból, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a mi mai nép és nemzetfogalmainkkal a kultúrkörben nincs mit keresnünk. Az uralkodók, nemcsak a nagyok, az Attilák, Bajánok, de a kisebb törzsszövetségek, sőt törzsek fejei is felettébb különböző nyelvű, etnikumú és kultúrájú népek felett uralkodtak. Az ilyen közösségek egyedeit a fejedelem és a dinasztia tekintélyének elismerésén kívül mi sem fűzi egymáshoz. A magyar nép és államalakulás folyamata, teljesen az általános nomádeuráziai sablon alapján játszódott le a honfoglalás előestéjén. A magyar őstörténet kutatója beszélhet a honfoglalás előtti időben évszázadok óta fennálló megyeri nevű törzsről, rámutathat más nevek alatt, más alakulatok kötelékébe tartozó néprészekre, melyek később a magyarsághoz csatlakoztak, magyar népről azonban — még e szónak ősi értelmében is — csak azóta van jogunk megemlékezni, mióta ez a megyeri törzs és annak dinasztiája a nomád államalakulatokéval analóg szervezés kiindulópontjává vált. Ez a magyarság által Etelköznek nevezett területen, a Dnyeper és Alduna között elterülő vidéken következett be, amidőn a bolgár és besenyő szövetség által végveszélybe sodort különböző törzseket Árpád vezér egy fő vezetése alatt önálló alakulattá, törzsszervezetté egyesítette. A törzsnevek elemzése [Németh Gyula] rávilágított arra a nyelvr és