Magyarságtudomány 2. (1943)

1943 / 1. szám - Halász Gábor: Magyar középkor II.

MAGYAR KÖZÉPKOR II. 3­* A bányavárosok távkereskedelme mellett, amelynek óriási hasznát, mint Paulinyi Oszkár kimutatta,­ leginkább külföldiek fölözik le, korán kialakul az egyes városok helyi vagy az átmenő forgalomban jelentős kereskedelmi cikke, iparága, amely az ottani lakosság gazdagodását szolgálja, így Kassán, Bártfán a vászon, gyolcs, «barchet» »ugyancsak Kassán, továbbá Kézsmárkon, Budán a posztó (és hányféle, angol, bártfai, brüsszeli, cseh,görlitzi, hernthali, kölni, lengyel, löweni, mechelni, neuhausi, olasz, schollviczi!),­ Sopronban a kőfaragás, Pozsonyban a fegyvergyártás, Győrben az ötvösség, Debrecenben a nagyváradi piac­tól elhódított alföldi marhakereskedés, bőripar, Kolozsvárott sok más viruló iparág mellett a szűcsipar és aranymívesség. 1467—68-ból valók az itteni lakatos céh jogszabályai, 1472—75 sarkantyúcsinálók, 1473 arany­mívesek, 1475 szabók, 1477 kovácsok, 1479 takácsok és szűcsök, 1486 kötélgyártók, hogy csak a XV. századiakat említsük.­ A számadás­könyvekben sűrűn szerepel a bor, sör, hal, fa, vas, bőr, posztó, vászon­nemű, a gabona a termelés irányának megfelelően csak kevésszer ; tipikus, gyakran előforduló foglalkozások : ács, asztalos, ágyúmester, aranymíves, asztalos, bádogos, bognár, csizmadia, esztergályos, fazekas, fegyverkovács, fémolvasztó, fürdős, halász, kalmár, késes, kőfaragó, kőmíves, kőtörő, kovács, lakatos, mészégető, mészáros, molnár, nyerges, pallér, pék, pergamenkészítő, pintér, puskamester, rézmíves, sörfőző, szabó, szénakaszáló, szíjjártó, szűcs, takács, téglavető, tímár, ügyvéd (procurator), üveges, vászonkészítő, vászonfehérítő.­ Természetesen igen sok polgár, éppen a tehetősebb birtokosok, közben föld- és szőlő­­mívelő is, hiszen város és falu között nálunk még fokozottabban meg­van a nyugaton is megfigyelt egybeolvadás. Kéz­mívesekből és kalmárokból, a városba húzódott jobbágyokból, idetelepedett nemesekből, papokból és deákokból,5 magyarokból és * Elejét 1. Magyarságtudomány, 1942. december.­­ Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején. (A bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve, VI. k.) Ugyanő: A közép­kori magyar rézterm­és gazdasági jelentősége. Károlyi-emlékkönyv. 2 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Buda­pest, 1885. Index alapján. 3 Jakab Elek i. m. Oklevéltár megfelelő számai alatt. * Fejérpataky i. m. Index alapján. 5 Kardos Tibor i. m.-ban kellően kiemelte a diákréteg jelentőségét a magyar­ ­ Magyarságtudomány.1

Next