Minerva 4. (1925)
1925 / 1-5. szám - Lukinich Imre: Báró Eötvös József kiadatlan naplóiból
Báró Eötvös József kiadatlan naplóiból. 1864. aug. 8. Teljesen kielégítő állapot az ember számára a világon nem létezik: természete, hogy tovább s többre törekedjék s a boldogsága nem abban amit bír, vagy elért, hanem a haladásban fekszik. Nem csak a tudományban, hanem a birtokban s az emberek becsületében nem az, amit bírunk s minek korlátoltságát s hiányát ismerjük, hanem azon érzés, hogy előbbre megyünk. Boldogságunk egyedüli forrása a haladás s így éppen az, mi látszólag boldogságunkhoz hiányzik, annak feltétele, mert törekvésre int s a haladást lehetővé teszi. * A természetben minden rendesen, minden bizonyos törvények szerint folyik le. Minden fejlődés, min[den] változás ezekből magyarázható. A történetben, ha azt egészben vesszük s nagy időszakokat fogunk össze, hasonló törvényességet tapasztalunk, de az egyes tényeket vizsgálva, ezeket nem magyarázhatjuk ily törvényekből, sőt mennél tovább haladunk tanulmányainkban, annál világosabban meggyőződünk a roppant befolyásról, melyet az egyéniség egyes nemzetek, s áltatuk az egész emberségre gyakorol. Nem a legvilágosabb bizonyítványa-e ez azon nagy külömbségnek, mely az ember s a természet között létezik, bizonyítványa szabad akaratunknak. Nemzetiség. Tagadhatatlan, hogy az emberek nem annyira elmebeli, mint kedélyi tulajdonságaikban különböznek egymástól s hogy valamint az egyénnél nem észleeli tehetségei, hanem a kedélyben fekszik jellemének alapja, úgy szinte áll népi egyéniségről is. Hogy az egyeseknek elmebeli tehetségeik között nagy külömbségek léteznek, s hogy az befolyással van kedélyekre s általa 1 tupomahyo? AKADÉMIA kAmyvtíb*