Minerva 14. (1935)

1935 / 1-10. szám - Zolnai Béla: Hang és nyelv

HANG ÉS NYELV. Emlékezésül Gombocz Zoltánra SZÁMTALAN OLYAN ESZKÖZZEL rendelkezik a nyelv,­ amely a­ priori, ösztönszerű­leg kifejező, vagy szerencsés körülmények között kifejezővé lehet. Ki tudná fölsorolni a szónoki, színészi, indulatos beszédnek ezernyi akusztikai eszközét, crescendóit és melódia-játékát, kiejtésbeli mes­terkedéseit, ösztönszerű dinamikáját. .. Azt mondhatjuk: minden­, ami hangzik, kifejező lehet a nyelvben. És kifejez­heti ugyanaz a hangzás a legellentétesebb érzelmi elemeket, mint ahogyan ugyanazzal a széllel oda és vissza lehet vitor­lázni. Egy szónak annyi jelentése lehet, amennyiféle hang­súllyal, melódiával vagy artikulációval ejtjük. Paul V­a­l­é­r­y írja: „L’action extraordinaire de la voix est un facteur histo­­rique d'importance.“1­2 Az expresszivitásnak kereteit­ tágabbra vehetjük, mint általában gondolják: idetartozik minden eset, mikor a beszélő eltér a nyelvközösség (tájnyelv, stílus) nor­mális hangkincsétől és új hatásokat keresve bővíti, gazda­gítja a beszédet. Ha egy új szót gyártunk, vagy az ismeret­lenségből (régiség, dialektus, zengzetes idegen nyelv) kieme­lünk: már új csillogó ruhákat, testeket kerestünk a kifeje­zésre váró gondolatnak. Az új hangalakoknak ez a keresése jellemző minden nyelv életére. Az ember értelmisége és érzelmi köre folyton bővül és gazdagodik: a meglévő kifejezés sohasem elégíti ki a beszélőt. Az expresszív jelleg is idővel elhomályosulhat: a gyakran használt hangkomplexum megszokottá válik és kö­zömbös ejtést kap . . . Az érzelem pedig mindig „kimondha­tatlan“ marad, de a beszélő, író mégis megkísérli, hogy új és új formát keressen az örökké kielégületlen tartalomnak. Az érzelem nem ér rá válogatni a meglévő anyagban és túláradó 1 Részlet a szerző nagyobb tanulmányából, amely a Szegedi Füze­tek kiadásában jelenik meg. 2 Regards sur le monde actuel, 1931.87. 3­­. o. még Z­o­­­n­a­i Béla: A nyelvi kifejezőség formái, Minerva

Next