Minerva 14. (1935)
1935 / 1-10. szám - Zolnai Béla: Hang és nyelv
HANG ÉS NYELV. Emlékezésül Gombocz Zoltánra SZÁMTALAN OLYAN ESZKÖZZEL rendelkezik a nyelv, amely a priori, ösztönszerűleg kifejező, vagy szerencsés körülmények között kifejezővé lehet. Ki tudná fölsorolni a szónoki, színészi, indulatos beszédnek ezernyi akusztikai eszközét, crescendóit és melódia-játékát, kiejtésbeli mesterkedéseit, ösztönszerű dinamikáját. .. Azt mondhatjuk: minden, ami hangzik, kifejező lehet a nyelvben. És kifejezheti ugyanaz a hangzás a legellentétesebb érzelmi elemeket, mint ahogyan ugyanazzal a széllel oda és vissza lehet vitorlázni. Egy szónak annyi jelentése lehet, amennyiféle hangsúllyal, melódiával vagy artikulációval ejtjük. Paul Valéry írja: „L’action extraordinaire de la voix est un facteur historique d'importance.“12 Az expresszivitásnak kereteit tágabbra vehetjük, mint általában gondolják: idetartozik minden eset, mikor a beszélő eltér a nyelvközösség (tájnyelv, stílus) normális hangkincsétől és új hatásokat keresve bővíti, gazdagítja a beszédet. Ha egy új szót gyártunk, vagy az ismeretlenségből (régiség, dialektus, zengzetes idegen nyelv) kiemelünk: már új csillogó ruhákat, testeket kerestünk a kifejezésre váró gondolatnak. Az új hangalakoknak ez a keresése jellemző minden nyelv életére. Az ember értelmisége és érzelmi köre folyton bővül és gazdagodik: a meglévő kifejezés sohasem elégíti ki a beszélőt. Az expresszív jelleg is idővel elhomályosulhat: a gyakran használt hangkomplexum megszokottá válik és közömbös ejtést kap . . . Az érzelem pedig mindig „kimondhatatlan“ marad, de a beszélő, író mégis megkísérli, hogy új és új formát keressen az örökké kielégületlen tartalomnak. Az érzelem nem ér rá válogatni a meglévő anyagban és túláradó 1 Részlet a szerző nagyobb tanulmányából, amely a Szegedi Füzetek kiadásában jelenik meg. 2 Regards sur le monde actuel, 1931.87. 3. o. még Zonai Béla: A nyelvi kifejezőség formái, Minerva