Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)

1883 / 9. szám - Vutkovich Sándor: Petőfi Pozsonyban - Csiky legujabb szinmüve

KOSZORÚ 141 PETŐFI POZSONYBAN. (Újabb adatok.) Petőfi Sándor, mint egyik ifjúkori benső barátja Kemény János is írja, *) több­szőr fölkereste barátait Pozsonyban. Az idő­tájt két nevezetes diáktanya volt itt. Az egyik az apáca-utcában „kaszárnya“, a másik a magas utcában „burg“ név alatt. Ez utób­binak jelenlegi tulajdonosa Nemessá- n y i Gyula, közbecsülésnek örvendő pozsonyi ügyvéd. Neumann Károly ésRegulyJános magukhoz akarták vinni Sándort, de a „bur- giak“ : Skultéty Ede, Tomka László, Török Gyula, D 1 hányi Zsiga, Krupecz Vilmos, Csörföly Lajos, Dömök Elek stb. „leokkupálták“ s náluk lakott egy alka­lommal mintegy 10—14 napig. A rakoncátlan diákok a házi gazda minden székét, ágy­deszkáját elégették, mert akkor szörnyű hideg és fában nagy hiány volt. így beszélte ezt e közlemény Írójának, a költő egykori paj­tása: Ujházy Lajos, ki pár évvel ezelőtt hunyt el Nagyszombatban. Tőle értesültem arról is, hogy midőn ő 1843. május 12-én, mint nógrádmegyei követi Írnok, az ,Árpád“ gőzössel Pozsonyba került a királydombi kikötőnél a költő őt megpil­lantva, barátságosan üdvözölte. Ujházy vissza­tekintett, s a háta mögött bicegő Dömök Eleknek igy szólt: Nini, itt van Petrc- vics Sándor! „Te falusi ripők — vágott közbe a költő — te azt sem tudod, hogy én Petőfi vagyok s nem Petrovics.“ Majd karon csípték a jó pajtások s az apáca­utcába vitték, hol a nógrádi követek írnokai részére lakás volt lefoglalva. Rendes lakása ez időtájt Petőfinek nem volt Pozsonyban, hanem néhány vidám fickóval a ligeti színkörben hált. „Ezek a színészek, meg az o 1 á h c i- gányok a legszabadabb emberek Magyarországban,“ mondá több Ízben pajtásainak. Később elhagyta a „színházi budikot“ s Újházival lakott egy szobában a szél­utca és iskola sarkán, most konvent-utca 8. számú, újonnan épült, akkor tájban megle­hetős piszkos házban. Igen kedves helye volt a költőnek Pozsonyban a második „Batzenliáu s e 1 “, *) „Koszorú“ 1881. február havi füzet. jelenleg „bimbóház“. Gyakran kijárt a he­gyekbe, az úgynevezett „Gebirgsparkba“,főleg azonban az említett „bimbóház“ kútja mellé, hol akkor egy kis fenyőerdőeske volt, meg aztán csinos szőke leánya a fogadósnak. Po­zsonyi verseit majd mind e kedves pihenő helyén irta. Sajátsága volt Petőfinek, hogy költe­ményeit nem engedte .a kéziratból olvasni. S ha egy-egy versével elkészült, az asztalra ütött s ezt mondta: punctum! Pozsonyi barátai állítása szerint nagyon mértékletesen élt s a bormámort csak híré­ből ismerte. Végül még egy apróságot. 1843-ban egy alkalommmal „Kean“ ke­rült szinre a pozsonyi színkörben. Petőfi az előadás után Angermayer Já­nos apáca-utcai kocsmájába ment a Schiller házzal szemben. Ott egy meszely bort kért, majd a másodikat s harmadikat rendelte meg s egymásután fel is hajtotta. Szállástársának ez nagyon föltűnt s haza hívta. Petőfi azonban vonakodott s vá­laszt sem adott U j h á z y n a k, ki sietve haza ment ágyat vetni, mert csak egy ágyuk volt. Egyik éjjel ugyanis Petőfi aludt a mad- racon, Ujházy pedig a szalmazsákon, más nap megfordítva, persze egyik a földön. Alig végezte azonban Ujházy szoba- leányi kötelességét, Petőfi mérgesen betop­pantott a szobába s az ajtót becsapva és bőr- lepényes sapkáját (akkor ilyent viselt este) a földhöz vágva, felkiáltott: „Hiszen Kean csak egy komédiás“. Pajtása ismervén indulatos természetét, nem háborgatta őt. Másnap reggel szerfölött kedvetlen volt a költő s csak délben mesélte el, hogy a színdarabban előforduló kicsinyítő megjegy­zés őt végtelenül bántotta s hogy apjának a színészet iránt tanúsított megyető nyilat­kozatai eszébe jutottak. Ezért keresett vidulást a borban. Dr. VUTKOVICH SÁNDOR. CSIKY LEGÚJABB SZÍNMÜVE. „Bozóti Márta.“ Előadták a nemzeti sziu- liázban február 24-dikén. Képzeljen az olvasó egy épületet, mely­nek tulajdonosa meghitt bennünket, hogy pár órát töltsünk társaságában. Mi elfogad­juk a meghívást s a kitűzött órában elme­

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents