Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-08-01 / 39. szám
fi 10 a nyelvtani alakok, például az idők használata, meg a szókötési idomok közt egy részről, és a szavak összetétele között, más részről. Az igeidők bármily tarka vegyülete árthat ugyan a nyelvnek, de nem gátolja az izót a gondolatnak ép oly tömör kifejezésében, mint amaz idegen classicusoknál tapasztal, kiknek munkáját fordítni vagy követni akarja; syntacticai veleje pedig a magyar nyelvnek van annyi, hogy e részben megközelíti azt, s meghaladja az új kor irányadó literaturáit, s ha szigorúan sajátjára szorítkozik is, az által még sem lesz petyhüdtebb, lazább, dísztelenebb, sőt ellenben erélyesebb, kapcsoltabb, ékesebb. De a szó összetétel, melyben magára hagyva oly szegény, épen a gondolat és kifejezés tömörségét adja meg, s ha nyelvünk nagyon lelkiismeretes purismusból lemondana e részben már is szerzett előnyeiről , valóban sokról mondana le. Isten látja lelkemet (és munkáimat), nem vagyok barátja a compositió-beli túlzásnak. Eredetiben (vers) ritkán használok összetételt, ha elvétve tolam alá kerül, kirívó foltnak tetszik és méltán róják meg, mint például Erdélyi János a létreményt. De meg vagyunk győződve, hogy a magyar összetétel határának kiebb terjesztése oly térfoglalás, melyet aesheticai szempontból már fel nem adhatunk. Tisztelt munkatársunk a fordításról czikket, ennek számára követeli az ép magyar nyelv viszszaállítását, de gondolt-e vajon a költői nyelvű, kötött alakú fordításokra? Prózában csak megyen az; ha egy összetett szó nem fejezheti ki az eredeti gondolatját, kifejezi kettő, három, egész mondat; az igaz, hogy a nyelv kissé magyarázatosabb, fenékkerítőbb, laposabb lesz, no de jó magyar. Hanem ott a költői irodalom : Homér vagy a tragicusok összetett jelzői, Shakspeare praegnans compositiói, a keleti és nyugati árják tömött egyberakása : mit tegyen velük a fordító? Minden szót egész mondattá oldjon fel? Hova lesz aztán az erély, a rövidség a metrum stb? . . . Vagy az utóbbira nézve azt kívánja. munkatársunk, hogy fordítsunk prózában, ha máskép nem bírjuk, mint a francziák? A próza csak próza, s a franczia nyelvnek sohasem előnye 7, h°gy nem bírja meg az alak- és tartamdíj fordítást. A képzelem és felindulás nyelvének megvan azon szabadalma, hogy oly viszonyba helyezi a szavakat egymással, mely a nyelvtan szoros és száraz logicája szerint talán gáncsolandónak tetszik. Hisz maga a logica, a gondolat kapcsolatos, értelmes kifejezésének törvénye, még erősebb, mint a nyelvtan : mindazáltal nem zavarja-e meg (legalább látszólag) a gondolatok rendes, észszerű, következetes folyamát a képzelem s felindulás, például a magas pathoszban, vagy abban, amit lyrai confusiónak neveznek? így van ez a nyelv alaki használatában is. A hevült képzelem villám sebességgel keresi föl a tárgyat, melyhez valamit például hasonlónak talál, egymás mellé helyezi a két nevet, anélkül, hogy ráérne a köztök lévő viszonyt egész pontossággal kijelölni. Így származik a képes kifejezés, több fajta trópus, mi, ha rövidebb, össze is írható, s mindjárt compositum számba megy „Ejnye, beli nagy Mahomet ember!“ kiált a magyar nép is akárhányszor, azt akarván kifejezni, hogy az az ember nagyságra hasonlít Mahomethez, kit nem tudom miért, valami óriásnak képzel. De épen úgy nem bajlódik vele, hogy a Mahomet és ember közti viszonyt, kapcsoló szavak által, kifejezze, mint nem a hattyúnyak költője annak kijelentésével, hogy ő a hattyútoll fehér színét, vagy a hattyús nyak büszke magasságát vagy mindkettőt egyesülve képzeli imádottja nyakán. „Jaj bel tenger gyümölcs! . . .“ Itt is egyszerűen odatétetik a hasonlat, a hallgatóra bízván, hogy találja ki a tenger és gyümölcs viszonyát egymással. No de ezek külön álló szók, össze nem irt trópus, mondhatja értekezünk, a hattyúnyak pedig compositum. Igaz. De én meg azt mondom, hogy a magyar nép összetettekben is hasonlóan jár el. Avagy nincs-e akárhány magyar leány vagy menyecske, kinek kökényszeme, bogárszeme, darázsdereka van? És itt vajon azt teszi-e a kökényszem stb. hogy kökénynek szeme, darázsnak dereka, nem pedig azt, hogy kökényhez hasonló fekete fényű szem, darázséhoz hasonló karcsúsága derék? Hogy mi különbség e tisztán népies szólamok s a hattyúnyak, hollóhaj stb. -féle összetételek közt, én nem bírom belátni. Hattyúéhoz hasonló fehérségű nyak, hollóéhoz hasonló feketeségű haj : ez volna a teljes magyarázat.