Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-10-09 / 23. szám
Ildik évfolyam. Okt. 9-én 1862. " SZÉPIRODALMI " FIGYELŐ. M második félév, 23-ik szám. Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és 3 pipautcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai szétküldéssel, félévre, 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám. A MAGYAR IGEIDŐK A KÖTÖTT BESZÉDBEN. (Vége.) Vörösmarty 1. példájában a fekszik valamely időre vonatkozik? A gyermek ragyogó sípot tart kezében; az a síp a kézben tartás közben nem fekszik vala földben, mert kézben van; tehát annak előtte feküdt vala. A 2. példában megbúsul vala csak annyi, mint megbúsula. A 3. példában : ,,a mivel ébren nem bírhat vala, álma hozá meg,ha bírhat vala nem végzetlen mult a hozd meg-re nézve, hanem teljesen múlt, s e helyett áll : bírhatott vala, mint az 1. példában. A 4. példában a törnek vala szakasztott azon múlt, melyet az Összegyűltnek fejez ki. Az 5. példában az áll vala végzetlen mult a vága be-re nézve; ilyen valóságos imperfectum még a 8. példában a függ vala, s a 10-ben a tart vala; a többiekben mindenféle múltakat jelent a lát vala alak. Tehát Vörösmarty szerint is a lát vala minden határozott, időjelölés nélkül van, mert egy jelölés mellett sem szól a példák többsége. Ha Kölcsey és Vörösmarty csalhatatlanok az időalakok használatára nézve; a lát vala alakot, s átalában a vala szót ott lehet használni, hol a vers külső szüksége hézagtöltőt kiván,mert határozott időfogalom nem jár vele. Azonban, mielőtt abbeli csalhatatlanságukban higyünk, nem árt meggondolnunk azt, hol vették azt az alakot? Ha itt-ott előkerül is még az élő nyelvben a lát vala alak , az bizonyára nem elég ok és alap annak fölvételére; sőt az is lehet, hogy egyik avagy másik költő azt nem is hallja egész életében. Mind Kölcsey mind Vörösmarty tehát csak az irodalomból vehették amaz alakot. Ugy de mihelyt az élő nyelvtől elvonatkozva az irodalomhoz, azaz a magyar nyelv történeteihez folyamodunk , azonnal ezektől nemcsak az anyagot, hanem a veleélés szabályait is el kell tanulnunk. A szóhagyomány, mely az irodalom történeteiben él, annál tisztább s annál inkább bizonyit, mentül jobban távozunk ama befolyás korától, mely azt megronthatta. Kétségtelenül bizonyos tény az, hogy a német nyelv az utóbbi század másik felétől kezdve túlságos hatással való a magyar irodalomra; mert kétségtelen igaz, hogy a német „ich sah“ féle alak zavarta egybe a magyar írók keze alatt a magy lát vala, láta, látott alakokat, mivel a magyar író szinte csak a német előkép után dolgozott, mert kétségtelen igaz, hogy a német nyelvtanokból jutott az „ich sah“ imperfectum láta fordításával, a magyar nyelvtanokba, a német hatás kora előtt a magyar nyelvtanok a lát vala alakot kivétel nélkül inperfectumnak nevezték volt, s a láta-t hol perfectum primumnak, hol perfectum historicumnak. Zrínyi Miklósra nem hata a német befolyás; ő a Szigeti Veszedelmet magából merités ha tekintett is olasz vagy egyéb mintákra, melyek azonban a nyelvére legkisebb hatással sem lehettek. Tanulságos tehát a Zrinyi költői nyelvének példája a lát vala alakra nézve is. Átnézvén a Szigeti Veszedelem hat első énekét, következő helyekre találunk : 1. Megindult ezekért méltán a haragja, azért Mihály arkangyalt magához hiva.