Szociológia 1983

1-2. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás—Tucek, Milan: Differenciálódás és közeledés

ben). Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a 35 objektív index sokváltozós elem­zésével két kérdésre keressen választ: 1. Hogyan írható le az ipari dolgozók belső differenciálódásának mechanizmusa a vizsgált hat országban? Az elemzésbe bevont 35 változó harmincöt féle módon diffe­renciálja a vizsgált népességet. Ugyanakkor ezek a változók nem függetlenek egymástól, kapcsolataik alapján is csoportosíthatók. A faktoranalízis segítségével előállíthatók olyan elméleti-hipotetikus háttérváltozók, amelyek kifejezik az eredeti változók kisebb­­nagyobb csoportjainak legfontosabb sajátosságait, és ezen háttérváltozók sorrendje egyúttal tájékoztatást nyújt arról is, hogy a 35 változó által meghatározott teljes diffe­renciálódásból melyik háttérváltozó a legfontosabb. Ebből adódóan, ha feltételezzük, hogy az elemzésbe bevont 35 változó jól leírja az ipari dolgozók differenciálódását, akkor a faktoranalízis segítségével feltárható a differenciálódás belső szerkezete is. Ebben az esetben tehát nem személyeket, hanem változókat csoportosítunk, és így a differenciáló­dás mechanizmusát írjuk le, és tudjuk országonként összehasonlítani. 2. A vizsgálat során kiemelt négy társadalmi kategória mennyiben különbözik egymás­tól a társadalmi differenciálódás fent jellemzett mechanizmusában? A diszkriminancia­­analízis segítségével ugyanis a népesség adott csoportosításának érvényessége tesztelhető. A tesztelés módja a következő módon történik: feltételezzük, hogy az ipari dolgozók differenciálódása 35 változó segítségével leírható. A 35 változó kapcsolatrendszere a fentiek alapján leírható. Minden egyes emberről tudjuk, hogy milyen értéket kap a 35 változó mindegyikén. Tételezzük fel azonban, hogy nem tudjuk, hogy az egyes emberek a négy kiválasztott csoport (szakképzetlen munkás, szakmunkás, alkalmazott, értelmiségi) közül melyikbe tartoznak. A kérdés az, hogy a 35 ismérv ismeretében, megmondható-e, hogy melyik csoportba tartozásuk a valószínű. A diszkriminancia-analízis elvégzi ezt a reklasszifikációs eljárást. A későbbiekben pedig összehasonlítható, hogy az adott egyén­nek, adatai alapján melyik csoportba „kellene” tartoznia és melyikbe tartozik tény­legesen. Ha ez a két besorolás nagy százalékban megegyezik egymással, akkor a csopor­tosítást jónak tekinthetjük, amennyiben azonban nem, akkor ebből az következik, hogy az adott csoportosítás a tényleges társadalmi differenciáltság szempontjából nem tekint­hető megfelelőnek. Az eddigiekben megfogalmazott két kérdés mögött a következő elméleti hipotézis húzódik meg. Kutatásunk központi kérdésfeltevése az ipari dolgozók négy csoportja közötti közeledés vizsgálata. A közeledésfogalom politikai értelmezésében a fizikai és szellemi dolgozók világnézeti azonossága, érdekeik hasonlósága is kifejeződik. A szocio­lógiai értelmezés azonban ennél szűkebb, a társadalmi különbségek csökkenését jelenti. Elméletileg két társadalmi csoport közötti különbség csökkenésének két szélsőséges formája lehetséges. Az egyik esetben a két csoport közötti különbség azért szűnik meg, mert minden egyes vizsgált társadalmi jellemző vonatkozásában a két csoport minden tagja azonossá válik, tehát a két csoport minden tagjára érvényesen nivellálódik. A másik szélső esetben a két csoport közötti különbség mindkét csoport belső differenciálódása révén szűnik meg. Ebben az esetben az egyének közötti különbségek általában nem csökkennek, de ezek a különbségek most már nem az eredeti csoportképződés kapcsán írhatók le. Példaként vegyünk egy négy elemű mintát, А, В, C és D egyedeket. A kiinduló esetben A és Ĺ egyed legyen rossz társadalmi helyzetben és C és D egyed jó helyzetben. A 3 1*

Next